Bulányi 1945-ben egyházi kérésre kezdett el kisközösségeket szervezni, ezért a munkájáért 1952-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ahonnan végül 1960-ban szabadult – tájékoztatta a Független Hírügynökséget a Bokor közösség egyik tagja.
Bulányi György a Kegyestanítórendi Tanárképző Főiskolán, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakon végzett. 1943-ban szentelték pappá a piarista rendben. Ezután piarista gimnáziumokban tanított (Sátoraljaújhely, Tata, Debrecen). 1945-ben Debrecenben fogott hozzá a Bokor nevű kisközösség szervezéséhez, amelyet a korabeli hatóságok illegális államellenes szervezkedésnek minősítettek, és Bulányi Györgyöt 1952-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1956-ban kiszabadult, és a budapesti belvárosi plébánián lett kisegítő lelkész. Hosszú rejtőzködés után csak 1958 áprilisában fogták el ismét. A börtönből végleg 1960-ban szabadult. Ezután szállítómunkásként dolgozott.
A közösségek szervezésével Bulányi szabadulása után sem hagyott fel. Miután a Bokor tagjai közül 1979-től kezdve egyre többen megtagadták a kötelező katonai szolgálatot – feltehetően állami nyomásra -, a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1982-ben eltiltotta a nyilvános papi tevékenységtől. Ezt a korlátozást csak 1997-ben oldották fel. Bulányi György életének utolsó éveit a piarista szerzetesek budapesti rendházában élte.
