Kivágóné kivágta megint a biztosítékot, mert titokszolga volt, s fővárosi képviselőt csináltak belőle a szocik. „Az esetből az óriási többség azt szűri le, hogy „a szocik javíthatatlanok, még mindig itt tartanak”. Miközben még mindig itt tart majdnem a teljes politikai elit Kövér Lászlótól Sólyom Lászlón és Gálszécsy Andráson át Tóth Károlyig, s ez is bizonyíték a Harmadik Köztársaság javíthatatlanságára.”
Ugyanis pontosan az van rögzítve a tételes jogban, az átvilágítási törvényben, amit a szocialista politikusok mondanak. Vagyis ötféle előélet tesz alkalmatlanná „egyes fontos tisztségek” betöltésére: ha valaki III/III-as volt, „Nem az egész állambiztonsági szervezetnél, hanem csakis a III/III-nál, pontosan úgy, ahogy Kivágóné vagy Burány mondja” – jellemzi a helyzetet Széky; aki itt és csakis itt be volt szervezve, és ellenszolgáltatásért jelentett; ha valaki Horn Gyula; azok az 1990 előtti párt- és állami funkcionáriusok, akik a jelentések alapján tájékoztatókat kaptak, kivéve persze Szűrös vagy Pozsgay, ők szónokolhatnak Fidesz-gyűléseken; volt nyilas párttagok (hogy üssenek jobbra is).
Érdekes persze, hogy Kónya Imre volt belügyminiszter azt mondta erről 2002-ben, a parlamenti vizsgálóbizottság előtt: bár „a különböző ügyosztályok között volt »átjárás«… Magyarország nemzetbiztonsági szempontból védtelen lett volna, ha a III/I-es és a III/II-es ügyosztályt is felszámoljuk”. „Összehasonlításul: a csehek azóta már a katonai hírszerzés névsorát is feltették a világhálóra, és semmilyen nemzetközi bonyodalom, sem nemzeti presztízsveszteség nem lett belőle” – mutat rá Széky.
Vagy a legerőteljesebb, leggorombább nézete: „Kövér László a Heti Válasznak nemrég adott interjújában (Neveket akarok! 2009/15.) lényegében azt fejti ki, hogy nem az a fontos, kinek milyen az előélete, hanem hogy 1990 után kit/mit szolgált. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit Kivágóné vagy éppen a szabad demokrata John Emese mond. „Nem az állambiztonsági múlt a fontos, hanem hogy a fővárosnak legyen költségvetése”.
„Az első demokratikusan legitimált kormányzat e tekintetben befagyasztotta a diktatúra utolsó pillanatát” – jelenti ki Széky.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)