Két hónapos huzavona után tegnap a fővárosi közgyűlés elfogadta Budapest költségvetését, amely 530 milliárd forint főösszeg mellett 45 milliárd hitelfelvétellel számol. Mit gondol arról, hogy a döntő voksot egy olyan szocialista képviselő adta a büdzséhez, aki annakidején talán az ön útlevélkérelmét is visszadobta?
Már azon meglepődtem, hogy amikor három hónap után az előzetes letartóztatásban lévő Hunvald György végre lemondott, a helyébe Kivágó Iván Györgynét jelölték a szocialisták. Egyébként nekem 1990 óta az az álláspontom, hogy aki a III-as ügyosztály keretein belül akármilyen pozícióban szolgálta az állampárti diktatúrát, az ne legyen választott tisztségviselő, ezt annakidején törvénytervezetben is beterjesztettük Hack Péterrel együtt a parlament elé, sajnos ebből nem lett törvény. Közjogilag semmilyen befolyásolási lehetőségem nem volt a jelölésre, ez a Szocialista Párt belügye. Így döntöttek, így jelöltek, politikailag természetesen elmondtam a kifogásaimat az MSZP elnökének, s valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy Kivágóné lemondott.
Ha úgy tetszik bravúr, az ellenzék szerint kész cirkusz, hogy a büdzsét „egynapos többséggel” szavazták meg. Mikorra várható, hogy újra többségbe kerül a fővárosi MSZP-SZDSZ koalíció?
Az új jelöltnek ugyanazon a procedúrán kell keresztül mennie, mint mindenki másnak, de úgy gondolom, a következő közgyűlésre már leteheti az esküt az új szocialista képviselő. Egyébként nagyon nehéz egyetlen fős többséggel kormányozni egy nagyvárost, amikor az ellenzék alapvetően azt a politikát követi, amit országosan, a városvezetés bukására játszik. A 2009-es büdzséhez sem volt egyetlen írásban elkészített javaslatuk sem. Az ellenzéki képviselők három hónapig azt játszották, hogy tárgyaljunk, s amikor azt mondtuk, tessék előállni a farbával, tárják elénk, milyen költségvetést tartanak elfogadhatónak, az volt a felelet, ez nem feladatuk. Olyan komoly munka, hogy ehhez egy apparátus kell. Majd amikor tovább erőltettük, hoztak egy papírt, amelyen egyebek között szerepelt a Főgáz Rt. privatizációjának leállítása, illetve az, hogy Budapest ne vegyen fel több hitelt. Megkérdeztem tőlük, ha a koalíció beleegyezik a kérésükbe, akkor megszavazzák-e a költségvetést, amire az volt a válasz, „nahát ezt azért nem mondtuk.” Nem azért hozták ezt a papírt, csak hogy lássuk, az ő költségvetésük ilyen lenne. Világosan kirajzolódott, az ellenzékre nem számíthatunk, csak akkor tudjuk a költségvetést elfogadni, ha Hunvald György helyére valaki mást delegál az MSZP. Ez a késedelem és huzakodás egyébként mintegy 2 milliárd forintjába került Budapestnek. Tudom, hogyan gondolkozik a jobboldal a fővárosról, négy évig működtem főpolgármesterként Orbán Viktor miniszterelnöksége mellett, s tapasztaltam, mivel jár. A jelenleg futó beruházások nagy része el sem indult volna, vagy leállna, ha azonnali választásokra kerülne sor. Ezért volt fontos a költségvetés elfogadása.
Az MSZP-ről már tudható, hogy az ingatlanadót nem támogatja jó szívvel, Bajnai Gordon visszakozott is, a legújabb tervek szerint csak a 30 millió forint feletti értékű ingatlanokat terhelné adó, s a PM egy új típusú vagyonadó részletein dolgozik. Mi az Ön álláspontja?
Az alapelvvel egyetértek, a konkrétumokat illetően szkeptikus vagyok. Nyugaton az értékalapú ingatlanadó mindenütt az önkormányzatok egyik fő bevételi forrása, s idővel nálunk is kiválthatná az iparűzési adót. Egy ilyen volumenű változtatást azonban csak többpárti alapon lenne érdemes végigvinni, akkor, ha garancia van arra, hogy akármilyen kormány jön, az folytatja. Más kérdés, hogy milyen előkészítést igényel, s hogyan bonyolítható le, mert az sem egyszerű. Az alapkérdésben mindenesetre én többpárti tárgyalást szorgalmaznék, hiszen a Fidesz gazdasági programjában mégiscsak szerepel az ingatlanadó. Legalább meg kellene próbálni. Főpolgármesterként a második nekifutásra javasolt ingatlanadó-ötlettel is van problémám. A 30 millió forintos értékhatár azt jelenti, hogy egy olyan adónemet javasolnak a szocialisták, amelyet elsősorban a Budapesten és környékén élőknek kellene fizetniük, miközben az állam adóbevételeinek 40 százaléka már így is innen származik. Hangsúlyozom azonban, hogy az adórendszer végiggondolt átalakításával, amely hosszú távon számol, s ésszerű idő áll rendelkezésre a bevezetésére, természetesen egyetértek. De jelen helyzetben nem látom, hogyan lesz ebből tényleges bevétele a következő kormánynak. Bármilyen jóhiszeműen és politikamentesen próbál is a kormány reformlépéseket tenni, figyelembe kell vennie a politikai realitásokat.