A levél alatt ez a közlés áll: „E sorok szerzője 1990 és 1996 között közvetlen munkatársa volt az Alkotmánybíróság akkori elnökének, Sólyom Lászlónak. A mostani – a fenti napon postázott (2007. augusztus 29. – a szerk.) – levél azonban a köztársaság elnökének szól, ezért íródott az államfőnek kijáró tisztelet formáinak megfelelően. (H. G.)” Mindez sajátos oldalfényt ad magának a levélnek.
Ebben azt írja: „A Magyar Gárda megalakulásának napján hivatalának főosztályvezetője az Ön állásfoglalását sürgető nyilatkozatok nyomására a következőket mondta: az államfő elítéli a félelemkeltésre alkalmas rendezvényeket és a félelemmel való manipuláció eszközét egyaránt. Nemcsak a megfogalmazás Öntől szokatlan sutasága miatt bízom benne, hogy ezek a szavak nem az Ön gondolatait tükrözik, hanem elsősorban azért, mert nem hiszem el, hogy Ön (…) államférfiként egyenlő mércével méri és ítéli el azokat, akiknek céljuk az embertársaikban való félelemkeltés, azokkal, akik a valóságosan megfélemlítettek helyzetét esetleg a manipuláció eszközeként használják.”
Halmai szerint a hivatal megnyilvánulásából éppen a lényeg, a megfélemlítettek maradnak ki. Majd példát is hoz: „Leköszönt alkotmánybírósági elnökként az általam alapított Fundamentum című folyóiratnak adott interjújában azt mondta: a magyar alkotmánybírák soha nem mennének el addig, amíg amerikai társaik a híres Skokie-döntésben, hogy a holokauszt túlélői által lakott területen megengedjék neonácik fenyegető felvonulását.”
Azt veti Sólyom szemére, hogy ha a hivatalát komolyan veszi, „akkor az állami erőszak-monopólium megtörésének még a kísérletét is az államszervezet demokratikus működése súlyos zavaraként kell értékelnie”. Márpedig ennek elhárítása az elnök alkotmányos feladata: „Ahogy ilyen helyzetekben máskor – ugyancsak helyesen – a hatáskörrel rendelkező szerveket felszólította a demokratikus működés helyreállítása érdekében szükséges intézkedések megtételére, ebben az esetben is ezt követeli Öntől az alkotmány betűje és szelleme egyaránt.” Például, fel kellene szólítania az ügyészséget, mint a kormánytól független alkotmányos intézményt: vizsgálja meg a Magyar Gárdával szembeni jogi fellépés lehetőségét.
„Ezeket a lépéseket várom én is Öntől, mint állampolgár, úgy is, mint aki sohasem ismerhette meg nagyapját és nagybátyját, mert a mai Magyar Gárda elődei és tagjainak példaképei, a magyar nyilasok 1944-ben megölték őket” – teszi hozzá Halmai. „Nem félek tehát, de nagyon szomorú vagyok, mert nem gondoltam, hogy 17 évvel azután, hogy az Ön hívására nagy örömmel hazajöttem külföldről – hogy az Ön főtanácsadójaként részese legyek az alkotmányos jogállam kialakításának –, most újra elvágyódok hazámból.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)