A magyar politika egyik állandó eleme a választások előtt rendre felbukkanó elemzői bölcsesség, amely valahogy így hangzik: ez a voksolás minden korábbinál fontosabb lesz, aki most nyer, több ciklusra bebetonozhatja magát. „Bizonyára ezúttal is lesznek majd olyanok, akik újra előadják a régi nótát, én azonban úgy vélem, hogy a 2006-os választásoknak óriási lesz a tétje: pontosan akkora, mint bármelyik általános parlamenti választásnak” – mondta Török Gábor, a Visionconsulting igazgatója a FigyelőNetnek.
A politológus hozzátette, a voksolásig hátralévő egy évben még annyi minden történhet, hogy esélyekről, opciókról beszélni ma még értelmetlenség. Hangsúlyozta, azt azonban feltételezi, hogy egy minden korábbinál kétpártibb kampányra számíthatunk, annak minden szokásos kellékével: a többséghez beszélő, konstruktív, „békegalamb” vezetőkkel; az ellentábor első számú embereinek ellehetetlenítésével megbízott, kegyelmet és méltányosságot nem ismerő hátországokkal, valamint a hitelességre, a kompetenciára épített, tartalmakban alig különböző programokkal.
„Ma talán már a főszereplők által sugallni kívánt egy mondatok is körvonalazódnak. Véleményem szerint az MSZP stábja és a politikusok a szokásos, még négy évet kérünk a csak másfél éve futó, igazságosságot és versenyképességet megcélzó programunk megvalósítására szlogent fogják bevetni, míg a Fidesz a négy éves semmittevés miatt bekövetkezett válságból való kivezető biztonságos utat fogja felkínálni. Az SZDSZ önálló pártként a liberálisok érdekeit és értékeit képviseli majd, az MDF pedig a kétpártrednszer ellen, a normális Magyarországért fog fellépni” – mondta Török Gábor.
A kis pártok is taktikáznak
Ennek ellenére az SZDSZ-nek és az MDF-nek továbbra is kapaszkodniuk kell a bekerülésért. „A kis pártokra nézve tartósan rossz hír, hogy a nagy pártokból kiábrándulók nem az ő táborukat szélesítik, hanem a bizonytalanokat gyarapítják. A két kis parlamenti párt nem tud olyan megoldást kínálni a választóknak, amivel a politika egészéből kiábrándulókat magukhoz tudnák édesgetni. Az SZDSZ szorítja a koalíciós mozgástér és a kormányzás felelősége, az MDF pedig jó ideje bizonytalanul egyensúlyozik a természetes jobboldali szövetséges, és a szocialisták felé is nyitni képes újító párt pozíciói között, ami miatt a választók jelenleg nem látják még, hogy pontosan mire is számíthatnak, ha az MDF-re voksolnak” – mondta Kumin Ferenc politológus a FigyelőNetnek.
Hangsúlyozta, a nagy számú bizonytalan szavazó elvileg táptalaja lehet egy új párt elindításának és erőre kapásának, ám jelenleg ilyen konstelláció nem látszik. Az EP választások sikere nem adhat okot bizakodásra a kis pártoknak, akkor a választók nem kényszerültek taktikai szavazatot leadni, így a pártokra valóban önmagukért voksolhattak a választók, 2006-ban viszont ez közel sem lesz így Kumin Ferenc szerint.
A politológus utalt arra is, hogy az MDF egyre inkább nyitna az MSZP, mint potenciális koalíciós partner felé is. „Elvileg lehetséges a koalíciós szándékok végsőkig tartó lebegtetése, hasonlóan az 1994-es MSZP-SZDSZ vagy az 1998-as Fidesz-FKgP közeledéshez. Egy ilyen stratégiának azonban az mond ellent, hogy a választók mostanra a precedensek miatt már gyanakvóbbak és jobban igénylik a világos állásfoglalást. Én az MDF libikókapolitikájának folytatására számítok” – véli a szakértő.
100 lépés a választásokig
A politológus szerint fontos momentuma a 2006-os választásokra való készülésnek, hogy Gyurcsány Ferenc eddigi ténykedéseihez képest egy új típusú politizálást vetít előre a 100 lépés programja. „Az eddig meghatározó ideologikus, erőteljesebben értékrend-megvalló vonal helyett előtérbe kerülnek a nem értékválasztásokon alapuló gyakorlatias megoldások. Ezek akut, és párthovatartozástól függetlenül megoldandónak tekinthető ügyek lehetnek, olyanok, amelyekben reálisan lehet a hátralévő rövid időszakban megoldást felmutatni. Ezzel természetesen további késedelmet szenvednek a nagyobb horderejű megoldandó ügyek, mint a nagy ellátórendszerek és a közigazgatás reformjai” – mondta Kumin Ferenc.
Hangsúlyozta, így a kormányoldal csökkenteni tudja a hátralévő kormányzás potenciális konfliktusait, és magával szemben konfliktuskeresőként próbálja beállítani az ellenzéket. A Fidesz – véleménye szerint – ezzel szemben a kormány tehetetlenségét fogja a legkülönbözőbb formákban demonstrálni, és minden eszközzel a kis lépésekben megvalósuló változások értékét és értelmét próbálja majd relativizálni.