A hatvanas évek végén a III. főcsoportfőnökség hálózati munkatársainak több mint 20 százléka MSZMP-tag volt a hvg.hu közzétett listája szerint. Az 1968 végén lezárt listán 2648 beszervezett MSZMP-tagot található, amely egy kézzel írt feljegyzés szerint még rosszabb, mint amire számítottak.
Az állambiztonsági szolgálatok egykori vezetői által elterjesztett és a demokratikus közvélemény által is elfogadott legenda szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagjait nem környékezték meg az állambiztonsági szolgálatok, nem lett belőlük ügynök, informátor vagy rezidens. Nekik “pusztán” pártkötelezettség volt a felettes pártszervek tájékoztatása. Egy hírműsorban Burány Sándor is ezzel indokolta, hogy miért nincsenek párttagok a Szakértő 90 által feltett, valószínűleg Németh Miklós által Antall Józsefnek átadottal “szoros rokonságban” álló lajstromon.
A kérdést jól ismerő történészek ugyanakkor logikai és levéltári bizonyítékokkal cáfolták a közkeletű vélekedést. Logikai érveik közt szerepelt, hogy nyilvánvalóan senki nem születik párttagnak, így könnyen előfordulhat, hogy előbb lesz valakiből hálózati személy, s csak aztán az MSZMP tagja. És a pártaggá válás után sem volt automatikus a “szabadulás”, gyakorta a felettes pártszerv és az állambiztonság egyeztetett az egykori hálózati személy jövőjéről.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
