A brit üzleti napilap, amely egész héten elemzéseket közöl az unió szombati bővítésének hatásairól, a sorozat első összeállításában azt írta: jelenleg mind a tíz csatlakozó ország szegényebb, mint az unió 15 mostani tagja közül 14. A kivétel – és a példa arra, hogy az EU-tagság nem eredményez automatikus felzárkózást – Görögország, amelynek fejenkénti hazai össztermék-értéke vásárlóerő-paritáson mérve 1986-ig magasabb volt, mint Írországé, és 1987-ig magasabb, mint Portugáliáé, de amely mára messze a legszegényebb uniós taggá vált.
Andreasz Panadreu “felelőtlen kormányzása alatt” a görög gazdaság az EU-csatlakozás után több mint egy évtizedig még hanyatlott is a többi uniós tagéhoz képest. Görögország egészen 1996-ig a GDP-érték 10 százalékához közeli költségvetési hiányokat produkált, és a hazai össztermékhez arányított államadósság az 1986-os 48 százalékról 1996-ra 111 százalékra emelkedett.
Írország azonban már a 80-as években megállította “a költségvetési rothadást”, és az államadósság-ráta éppen ellenkező utat járt be, mint a görög: az 1987-es 112 százalékról 2000-re 38 százalékig csökkent. Nem véletlen az ír gazdasági növekedés gyorsulása – áll a Financial Times hétfői elemzésében.
Még Írország példája is azonban azt mutatja, hogy az EU-tagság önmagában nem elégséges a konvergenciához. Az egy főre jutó ír GDP 1973-ban – amikor az ország belépett az akkori Közös Piacba – 52 százaléka volt a franciaországinak, és még 16 évvel később is csak a 60 százaléka. A fejenkénti összkibocsátási érték csak akkor – 80-as évek végén – “robbant”, és 1998-ban hagyta le az olaszországit, 2000-ben pedig a franciaországit – írta a brit lap.
Az elemzés szerint ez is mutatja annak a nézetnek a téves mivoltát, miszerint az EU-költségvetésből átutalt pénzek jelentik a sikeres felzárkózás titkát. Írország a 90-es évek elején egymaga kapta az uniós strukturális alapok kiutalásainak 7 százalékát. Mégis, ha csak ezen múlott volna, nem tartott volna majdnem két évtizedig, mire az ír gazdaság a gyorsuló növekedés szakaszába jutott.
A növekedés gyorsasága a meghatározó abban, hogy a csatlakozó országok mennyi idő alatt zárkóznak fel a leggazdagabb jelenlegi országokhoz. Ha a GDP-érték reálnövekedésének üteme évente 2 százalékponttal haladja meg a franciaországit, akkor a leggazdagabb csatlakozó ország, Szlovénia 21 év alatt, a legszegényebb, Litvánia 57 év alatt érheti be az uniós átlagot. Ha a növekedési különbség csak 1 százalékpont, a felzárkózási idő 42, illetve 113 évre növekszik – áll a Financial Times hétfői elemzésében.
