Az 1903. július 12-én Kaposvárott született Listowel a század húszas éveitől Angliában élt, és három nappal századik születésnapja után, július 15-én halt meg otthonában. Haláláról most számolt be a brit sajtó, méltatva kimagasló érdemeit.
Judith Listowel ugyanúgy feketelistán volt a náci Németországban, mint később a kommunista Magyarországon. Tevékenysége során főként a kelet-európai, majd az afrikai elnyomó rendszerek ellen küzdött az újságírás és az irodalom eszközeivel.
Budapesti és londoni közgazdasági tanulmányait követően politikai újságíróként szeretett volna elhelyezkedni Magyarországon, de mivel nőként akkoriban erre nem volt lehetősége, Londonba települt át, és 1929 és 1940 között onnan dolgozott tudósítóként magyar napilapoknak; 1930 és 1940 között a Nemzeti Újság és a Pester Lloyd tudósítója. 1939 és 1941 között a brit tájékoztatási minisztérium előadója, 1942 és 1944 között a hadsereg polgári előadója.
A The Times című napilap Listowel haláláról közölt mellékletében emlékeztet arra, hogy 1933-ban férjhez ment egy brit politikushoz, Billy Listowelhez, de hamar kiderült, hogy a konzervatív, hívő katolikus és temperamentumos asszony nem illik össze a szocialista, ateista és nyugodt természetű férfival, így néhány év házasság után elváltak. A írónő többé nem is ment férjhez.
1932-ben Judith Listowel Berlinbe látogatott, és interjút készített a nácik sajtófőnökével, E. F. S. (“Putzi”)Hanfstaengllel, akinek a náci gazdaságpolitikai kérdésekre adott válaszai olyan ostobák voltak, hogy nemzetközi felzúdulást váltottak ki. Két évvel később Listowel férjével együtt Németországba utazott, és náci koncentrációs táborokban kísérelt meg vizsgálódni, de próbálkozása hiábavalónak bizonyult. Férjével együtt szerepelt azok listáján, akit Nagy-Britannia második világháborús német megszállásakor az SS-nek el kellett volna fognia.
1944 és 1954 között East Europe and Soviet Russia címmel az írónő szovjet- és kommunistaellenes hetilapot adott ki, amely 41 országba jutott el. Tevékenysége miatt Judith Listoweltől 1964-ig megtagadták, hogy beutazhasson Magyarországra.
Az 1956-os forradalom idején az osztrák-magyar határra utazott, sőt át is szökött a határon, és autóstoppal Budapestre próbált utazni. Egy sofőr azonban figyelmeztette, hogy a szovjetek lelőhetik, mire visszatért osztrák területre.
A következő évtizedekben Judith Listowel figyelme Afrika felé fordult. Felkérésre könyvet írt Tanganyikáról, amelyben derűlátóan tüntette fel az akkoriban függetlenné vált afrikai gyarmatok jövőjét. Később egyre csalódottabbá vált az afrikai államokban tapasztalható hatalmi visszaélések és korrupció miatt. A hetvenes években ír felkérésre az ugandai elnök Idi Aminról készített könyvet, de annak egyes részleteiért beperelték, és mivel az ugandaiak megtorlástól félve nem tanúskodtak mellette, a pert el is vesztette.
A nyolcvanas évektől, a változásokat észlelve ismét Közép-Európa került figyelmének középpontjába. Mint sok más magyar, legszívesebben Lengyelországot látogatta. Kitelepülése ellenére mindvégig harcos magyar hazafi maradt – írta Judith Listowelről szóló megemlékezésében a konzervatív londoni lap.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
