Kiestek a ritmusból a kormányzó nagyurak. Az emberek rezdüléseire korábban oly érzékeny Fidesz az elmúlt hónapokban látványosan ütemet vesztett, hibát hibára halmoz. Pedig már épp úgy tűnt: a fiúk megtalálták az örök siker receptjét. Amihez a ballibek túl finnyásak és szégyellősek voltak, ők büszke daccal vitték tökélyre.
Konkrétan azt csinálták, hogy a közvélemény-kutatásokban megnézték, miről mit gondol a nép, és onnantól az lett a politikájuk. Az abszurditásig feszített populizmus olyan védjegyévé vált a Fidesznek, mint Bochkor Gábornak a ’83-as Bundesliga-frizura.
Az egykori polgári eszmények utolsó torzóit Németh Szilárd zúzta szét a pattintott kőbaltájával.
Ezek háromszáz forintért az anyjukat is megnépszavaztatnák.
Egy ideje viszont mintha az ellenzék írná a kormányzati pávatánc kottáját. Pár hónap alatt tucatnyi szubkultúra, kisebb-nagyobb társadalmi csoport haragját sikerült begyűjteniük. Bayer Zsolt legyen a talpán, aki arcpír nélkül képes megmagyarázni, hogy frankó dolog autóbusznyi kommandóssal szállni meg civilszervezeteket, távoli diktatúrák despotái előtt csúszni-mászni, internetadóval fenyegetni Európa legmagasabb áfáját fizető lakosságát, vagy épp egy nullszázalékos párt ötletére elvenni az emberektől a hétvégi nagybevásárlás komfortját.
A kitartó baszkurálással a kormány felbolygatta a „nettó büdösbogarakat”, akik először csak bátortalanul, el-elcsukló hangon, majd egyre magabiztosabban kezdték kimondani az evidenciát: korrupt bűnözőknek nem adózunk.
Mert a legjámborabb ápolónő és tűzoltó is az asztalra csap egyszer: mi a bánatból van ezeknél minden jöttmentnek 200 milliós villája, ami nekem háromszáz év munka lenne, váltott műszakban.
Himnusz
Fotó: MTI / Beliczay László
Nem mozdult a tömeg, amikor 30 évre eladósították az országot Putyinnak; épp az X-Faktort nézték, mikor ellopták a nyugdíjukat. Egy hangos szó nem kísérte, hogy trafikoktól kaszinókig komplett iparágakat játszottak át a haveroknak és hogy a költségvetés jelentős részét egyetlen ember vitte haza közbeszerzésnek álcázva.
Amikor a koncesszióért jöttek, nem szóltam, mert nem vagyok koncesszió.
De a kontroll nélküli, belterjes hatalomgyakorlásba bele van kódolva a saját veszte is: ahogy egyre jobban úrrá lesz a páciensen a „bármit megtehetek”-pszichózis, elkezdenek becsúszni azok a szarvashibák, amelyek miatt már ott tartunk, hogy hetente meg lehet tölteni Budapest legnagyobb utcáit és tereit csalódott, dühös emberekkel.
Lassan egymásra talál egy heterogén társaság, amelyik egyre jobban ráérez az ízére annak: milyen, amikor nagy célokért közösen mozdul meg sok tízezer ember. Ez az élmény mindeddig a jobboldal kiváltsága volt.
Trafikkárosultak, röghöz kötött egyetemisták, az egyes ágazatok ezernyi aljas módon átvágott dolgozói, vagy csak lebüdösbogarazott fiatalok, akik nem akarják, hogy Semjén Zsolt mondja meg nekik, hány gigabájtot netezhetnek és mikor lesz zárva a Westend.
Egyre nagyobb tömegek mondják ki hangosan, hogy nem Simicskának és Andy Vajnának akarnak dolgozni, hanem maguknak és a gyermekeiknek. Hogy a kormány a saját népét árulja el, amikor a négymillió szegény országában a tehetősek zsebébe tömi azt a kis pénzt is, ami még marad az MTVA, a Közgép és a stadionépítések után.
Gyorsítja az eszmélést a hatalmasságok viselkedése is. A kivagyi, újgazdag prolitempó ott van minden gesztusukban: a mindennapos újságíró-alázásban a parlamenti folyosókon, Lázár harmincmilliós Audijában, Rogán Loius Vuitton-táskájában, Szijjártó giccspalotájában.
Láthatóan fogalmuk nincs róla, hogy náluk sokkal okosabb emberek is belebuktak már a pöffeszkedő arroganciába.
Az alázat hiányába.
Keleti szomszédunknál mostanában elég sok Boss-oltönyöst fenyeget a veszély, hogy hirtelen annyija lesz, amennyit ér. A mieink még feszítik a húrt. Még fent tartja őket, hogy a másik oldal címeres balfaszokból áll. Még van négy évük, hogy folytassák harcukat a civilizált nyugat ellen, hogy az Azeri Testvérközösséghez csatolják az országot. Tíz falu építsen egy stadiont és békemenet induljon a 35%-os áfáért meg Simicska Ildikóért. Hogy folytatódjon a szürreális téboly Matolcsyval, Semjénnel, Kerényivel.
De minden inga visszaleng. Egyszer fognak bukni, de akkor nagyon.
