Ausztrália mind a hat államában lángok pusztítanak, a becslések szerint a katasztrófában már legalább húsz ember halt meg, és nagyjából félmilliárd állat pusztult el. A szakértők attól tartanak, hogy a tüzeket jó ideig nem fogják tudni megfékezni, a kontinens pedig hosszú távra szóló károkat szenved. Augusztusban még az Amazonas-medencében, főként a brazil területeken tomboló erdőtüzek miatt aggódott a világ. Bár az ottani tűzszezon mostanra befejeződött, félő, hogy csak idő kérdése, mikor alakul ki ismét hasonló helyzet a globális szinten is meghatározó esőerdőben.
A brazíliai és az ausztráliai tűzvészek kapcsán is felmerült az emberi tényező, sőt a politikusok felelőssége is. Az amazóniai eset miatt sokan Jair Bolsonaro politikáját vádolták, az elnök ugyanis nyíltan támogatja az Amazonas-medence kizsákmányolását, ami a többi közt a mezőgazdasági területek kialakításával járó mesterséges tűzkeltések növekedésével jár. Ausztráliában ezzel szemben a zöldeket vádolják, akik egyesek szerint az ökoszisztéma védelmének céljával gátolták a tűzmegelőző intézkedéseket, amelyek többek közt a növényzet ritkítását is jelentik. Utóbbi elméletet azonban számos kutató, politikus és tűzoltó is cáfolta.
A problémát ugyanis az jelenti, hogy az évtizedek óta nyilvánvaló és hozzáférhető bizonyítékok ellenére ez idáig senki sem tett érdemi lépést a példátlan tűzvészek legfőbb oka, az éghajlatváltozás ellen.
Az egész bolygó lángol
Bár az utóbbi időkben Amazóniára és Ausztráliára figyelt a világ, az elmúlt években világszerte rengeteg régióban tomboltak nagy területen a lángok. A teljesség igénye nélkül: 2016-ban Indiában és Kanadában, 2017-ben Portugáliában, 2018-ban Kaliforniában és Svédországban, 2019-ben pedig Indiában és a Kanári-szigeteken is kialakultak jelentős tűzvészek.
A kapcsolat igen összetett, ugyanakkor a kutatók szerint egyértelmű az összefüggés.
A 20. század közepe óta a légkörben jelentősen nőtt az üvegházhatású gázok koncentrációja, ami már napjainkra érzékelhető felmelegedést idézett elő. Az átlaghőmérséklet az iparosodás megindulása előtti állapothoz képest a Föld számos térségében 1,5 Celsius-fokkal emelkedett. Ez nem elhanyagolható különbség, hiszen már most kimutatható következményekkel, így a csapadék csökkenésével, a párolgás növekedésével, illetve extrém időjárási jelenségekkel, például szélsőséges aszályokkal és hőhullámokkal is jár. Az ugyan nem jelenthető ki, hogy minden extrém esemény hátterében a klímaváltozás áll, a trend mégis egyértelmű: egyre gyakrabban jelentkeznek szélsőséges időjárási jelenségek.
Vegyük példának Ausztráliát. A kontinens 1910 óta 1 Celsius-fokot melegedett, 2018-ban az átlaghőmérséklet 1,14 fokkal volt az 1961–1990 közötti átlag felett, míg a csapadékmennyiség 11 százalékkal maradt alatta. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a csapadék csökkenése az éghajlatváltozásnak tudható-e be, a felmelegedés azonban bizonyítottan növeli a párolgást, aminek hatására összességében szárazabbá válnak a szárazföldi területek.
Ausztráliában egyáltalán nem számítanak ritkaságnak a bozóttüzek, a mostani azonban a korábbiaknál jóval pusztítóbb. A 2019-es nyár az egész kontinensen különösen száraz és meleg volt, ami kedvező körülményeket teremtett a bozóttüzek kialakulásának, illetve terjedésének. Tavaly januárban több helyen példátlanul alacsony volt a csapadék mennyisége, decemberben számos melegrekord dőlt meg, ráadásul a szél is felerősödött, ami elősegítette a lángok terjedését. Richard Thornton, az ausztrál Bozóttűz és Természeti Katasztrófa Kooperatív Kutatóközpontjának munkatársa szerint már látható, hogy az extrém forróság növeli a tüzek erejét és gyakoriságát.
Az enyhe és a kemény tűzszezonok közötti változékonyság épp a plusz 1 Celsius-fok fölötti átlagértékeknél tűnik ki.
Hasonló folyamat játszódik le világszerte: az Amazonas-medencében egyre kevesebb csapadék hullik, az erdőirtás ráadásul tovább csökkenti a régió ellenálló képességét. Az Egyesült Államokban az utóbbi időkben hónapokkal vált hosszabbá a tűzszezon, mint néhány évtizede volt, a nyugati parton pedig megháromszorozódott az évente bekövetkező nagy tűzesetek száma. Kalifornia történetének tíz legpusztítóbb erdőtüzéből kilenc az elmúlt húsz évben történt.
Csak a jövőből kapunk ízelítőt
A tüzek által érintett országok többsége tüneti kezeléssel igyekszik megoldást találni a fenyegetésre. A megelőző intézkedések, a tüzekre történő felkészülés azonban hosszú távon önmagukban bizonyosan nem lesznek elegendők. Az előrejelzések alapján ugyanis a Föld tovább fog melegedni, megfelelő intézkedések nélkül a század végére az iparosodás előtti szinthez képest 4,1–4,8 Celsius-fokkal lesz magasabb az átlaghőmérséklet.
Az optimista becslések szerint a szükséges lépések meghozatalával 2 Celsius-fok alatt tartható a felmelegedés, ennek elérését tűzték ki célul a 2015-ös párizsi klímaegyezményben is. Manapság már rengeteg szakértő azon az állásponton van, hogy ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik, a 2 Celsius-fokos határ az eddigi és a közeljövőben várható kibocsátás miatt tarthatatlan.
Mivel a világ tovább fog melegedni, az éghajlatváltozás egyre súlyosabb következményekkel jár majd.
2018-ban két tanulmány is megjelent, amelyek a jövőbeni tüzeket igyekeztek felmérni. Az egyik szerint a század végére Kaliforniában 1990-hez képest évente 77 százalékkal több terület fog leégni. A másik kutatásban a szakértők optimista, 1,5 Celsius-fokos melegedéssel számolva arra jutottak, hogy a 2100-ra Dél-Európában a tüzek 40-54 százalékos emelkedése várható.
A bozót- és erdőtüzek veszélyének növekedése csak egy a klímaváltozás számos következménye közül. Talán – főként az átalakuló közvélemény nyomására – lassan a döntéshozók is felismerik, hogy kezdeniük kell valamit a kialakult helyzettel.
