Hatékony agyevők válhatnak a cinkékből – videó

A közelmúltban hozták nyilvánosságra a Kelet-Angliai Egyetem munkatársainak kutatási eredményeit, miszerint a csaknem száz éve tartó intenzív madáretetés miatt megnőtt a széncinegék átlagos csőrhossza.

Ezt egy speciális génvariáns aktiválódása okozta, amely minden populációban megtalálható, ám ellentétben a kontrollként vizsgált, sokkal kisebb mértékben etetett holland cinegékkel, a szigetország madarainak táplálkozási előnyük származik belőle.

Mindez egyrészt azt jelenti, hogy erős emberi behatásra, de az evolúció mégis a szemünk előtt zajlik. Másrészt érdekes a miért kérdése, és hogyan alakulhat a hosszabb csőrű cinkék élete. Kérdéseinkkel Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjét kerestük meg, annyit előre bocsáthatunk:

hosszabb távon nem biztos, hogy jó az irány. Sőt.

A madáretetés nem lehet takarmányozás

Viszont jóval korábbról kell kezdenünk. Az intenzív mezőgazdaság térhódításával Nagy-Britannia biológia sokfélesége az 1970-es évekre drámaian romlott. Az eltűnő madárvilág iránti társadalmi aggodalom és tenniakarás hatására a patinás brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) tagjainak száma egymillióra nőtt, és a több évtizedes kampány eredményként ma az Egyesült-Királyságban a háztulajdonosok fele, durván 20 millió ember napi szinten eteti a madarakat.

Az egész éves, tehát nyáron is folytatott etetés kiszolgálása évi több száz milliárd forintos forgalmú, öngerjesztő üzletté fejlődött mára, a piacot ellepik a különböző felszerelések, magok, adalékanyagokat tartalmazó pelletek, lisztkukacok élve és szárítva – csak hogy néhányat említsünk a számtalan termékből. Persze mindenkinek szíve joga, mire költi a pénzét, de az év minden napján dugig tömött etetők épp a madaraknak tesznek rosszat.

A probléma az, hogy a lakossági madáretetés nem természetvédelmi, hanem az emberek szórakoztatását szolgáló tevékenység, ami elsősorban az amúgy is leggyakoribb néhány fajnak kedvez.

A természet országos, lakott területeken kívüli védelmét az ökologikus agrárgazdálkodás rendszerszintű alkalmazása jelentené, amit nem lehet a lakosságra terhelni vagy a településeken megoldani.

Ráadásul az éves szinten legalább 50-60 ezer tonnányi madáreledel előállítása éppen abban a nagyüzemi agráriumban történik, ami elsősorban felelős az élőhelyek romlásáért és a madárállományok megfogyatkozásáért. Nem véletlen, hogy a Brit-szigetek biológia sokféleségének csökkenését nem sikerült megállítani, újabb és újabb fajok kerülnek a fogyatkozó állományok listájára.

Ha nem etetnénk a madarakat, azok nem pusztulnának el, egyszerűen továbbállnának, napi szinten akár több száz kilométert is megtesznek gond nélkül. A gyengék pedig elpusztulnak, nem örökíthetik tovább génjeiket. Ez az egészséges és önfenntartó populációk stabilitásának alapja, az évmilliárdok óta működő természetes kiválasztódás.

A téli madáretetés természetesen segítséget jelent a szárnyasoknak, amit ők a megfigyelésük élményével hálálnak meg. De nagyon fontos, hogy az etetést nem szabad takarmányozásnak tekinteni, mert ez madárállományokat szolgáltathat ki, tehet függővé az emberi gondoskodástól, ami nem természetes és hosszú távon nem fenntartható.

Nyáron viszont nemcsak felesleges, de egyenesen káros is:

Az etetők leggyakoribb vendégei az énekesmadarak, közülük a magevők is alapvetően a könnyebben emészthető rovarokkal etetik fiókáikat. Ha viszont magokból találnak terített asztalt, és azt fogják letuszkolni a kicsik torkán, akkor a számukra emészthetetlen tápláléktól azok megfulladhatnak, elpusztulhatnak

– emeli ki a 24.hu-nak Orbán Zoltán.

Ezt a jelenséget a költésparazita madárfajok megfigyelése is igazolja. Abban az esetben, ha a tojásait a kakukkhoz hasonlóan más madár fészkébe csempésző tojó olyan faj fészkét választja, mely fiókáit magvakkal eteti, akkor a rovartáplálékot igénylő fiókája elpusztul.

A széncinege az ördögtől sem fél

Nézzük akkor a széncinegéket. A Brit-szigeteken előszeretettel használt hálós és hengeres, „benyúlós” etetőknél a hosszabb csőr előnyt jelenthet a táplálék megszerzésében. Ugyanakkor a cinegék rovarevő csőre nem alkalmas a magok klasszikus hántolására, ezért a napraforgó héját a magot a lábukkal egy ághoz szorítva, harkályként kopácsolva kell levésniük.

A mesterségesen generált egész éves napraforgómag-fogyasztásnál a hosszabb csőr ebben is előnyös lehet – ma még nem ismert mint ahogy az sem, évtizedek alatt meddig jut, milyen irányt vesz ez a módosulás.

Tudni kell, hogy a széncinege Európa legnagyobb termetű és legsikeresebb cinegefaja, ő hasonló mérettartományú énekesmadarak „erős embere”, emellett rendkívül vérmes, agilis, agresszív. Ahogy a szakértő fogalmaz: nem fél az ördögtől sem. Nyilvánvalóan ez is sikerének egyik kulcsa.

Amikor gyűrűzéshez a madarász kezébe fog egy kis madarat, a többség megadóan, nyugodtan tűri. De nem a széncinege:

Ahogy az ember elengedi a fejét, azonnal belecsíp a kézbe. Olyan erővel, hogy a csőre szó szerint visszahajlik, kis horpadás jelenik meg az állat fején

– mondja Orbán Zoltán.

Akár madarakat és denevéreket is zsákmányol

Tudjuk, hogy a cinegecsőr nagyszerű fegyver is, amit a karakán széncinege gondolkodás nélkül bevet. Most jönnek a horrorisztikus részletek. Az még hagyján, hogy a dögökből is képes húst kiszakítani, az elhullott vadak fagyos tetemét is simán „viszi”. Ez a cinkefaj azonban saját méretének megfelelő madarakra és emlősökre is vadászik, méghozzá – emberi szemmel – meglehetősen brutális módon.

Magyar tudósok írták le a Bükk-hegységből, hogy széncinegék törpedenevéreket zsákmányolnak.

Tavasszal a téli álomból ébredező kisemlősöket a széncinegék megtámadják: csőrüket csákányként használva szétverik a fejüket, megeszik az agyukat, majd lecsipegetik csontjaikról a húst.

A felfedezés annak idején komoly karriert futott be a bulvársajtóban, Orbán Zoltán akkor is úgy fogalmazott lapunknak: a természet törvényeit nem szabad emberi erkölcsök alapján megítélni, a ragadozó ott és úgy szerez zsákmány, ahol és ahogy tud.

Ezen a 2013-as videón pedig egy széncinege zsezsét zsákmányol – szétveri a fejét és megeszi az agyát -, de a beszámolók szerint feltehetően ugyanez a madár nála termetesebb citromsármánnyal is elbánt:

Nagy-Britanniában az egész éves etetés következményeként a cinegék „fegyvere” még erősebb lett, amit a faj agilitását ismerve nyilvánvalóan ki is fognak használni.

Előfordulhat, hogy ha a Brit-szigetek egyes hosszabb, erősebb csőrű széncinegéi is rákapnak a madárvadászatra, akkor a megfigyeléses tanulásnak köszönhetően felfalt agyú verebek, sármányok és vörösbegyek borzolják majd a kedélyeket.

Ennél valószínűbb, és akár már jelenleg is érvénysülő hatás lehet, hogy a nagyobb csőrrel hatékonyabban tudják majd elhajtani a táplálkozó- és költőhelyekről versenytársaikat, például a fészkelőhely-rivális, az Egyesült-Királyságban 96 százalékos állománycsökkenést elszenvedő mezei verebeket.

Mindez nem több, mint találgatás – erősít rá a szakember. A kutatás a hosszabb csőr felfedezésével kezdődött, az ökológiai következmények, a cinegék szokásainak esetleges változásai csak ezek után fognak kiderülni. Orbán Zoltán viszont úgy véli, a széncinege a maga mentalitásával szinte biztosan felfedezi, és nem csak az etetőknél fogja kihasználni a nagyobb csőr jelentette előnyöket.

(Kiemelt kép: MONIKA SKOLIMOWSKA / ZB / DPA)