Jonathan Mitchell, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) munkatársa és a közelmúltban megjelent tanulmány társszerzője korábban úgy vélte, hogy a felhőszakadások ezerévente egyszer figyelhetőek meg. Az új eredmények ezért nagyon meglepőek.
Az esőzések hatalmas áradásokat okoznak a helyi, egyébként sivatagi tájakon. A Titán környezete több szempontból is hasonlít a földire: a felszínén folyók áramlanak, melyek tavakba és tengerekbe ömlenek. A holdnak vannak viharfelhői is, melyek szezonális, monszunszerű felhőszakadásokat okoznak. Igaz, az égitesten a folyadék nem vízből, hanem metánból áll.
Idén nyáron a Harvey hurrikán is hasonló mennyiségű esővel csapott le Houstonra.
Sean Faulk, a tanulmány vezető szerzője szerint a vizsgálat azt is felfedte, hogy a felhőszakadások komoly hatással vannak a hold jeges felszínére. A Földön az esőzések miatt hatalmas üledékfolyamok jöhetnek létre, melyek a mélyebben fekvő területeken úgynevezett alluviális hordalékkúpokat alakítanak ki.
Hasonló képződményeket a Titánon is találni, feltehetőleg ezek is viharok hatására jelentek meg. A hold alluviális hordalékkúpjait a 2017 szeptemberében megsemmisült Cassini űrszonda mutatta ki 2004-ben. A szerkezet rengeteget segített az égitest feltérképezésében.
A Titán tájai egyébként viszonylag változatosak: az egyenlítőhöz közelebb hatalmas homokdűnék, míg távolabb metántavak és -tengerek találhatóak. A törmelékkúpok az északi és déli félgömb középső sávjaiban helyezkednek el.
A sokszínűség azt jelenti, hogy a hold régióiban a csapadékmennyiség is változatos. Az óriási esőzések elősegítik a talaj erodálódását és a tavak feltöltését, míg a csapadék hiánya kedvez a dűnék kialakulásának. Korábban egyetlen tanulmány sem mutatta ki, hogy a Titán felhőszakadásai ily módon befolyásolnák a felszínt.
A szakértők a vizsgálat során számítógépes szimulációkat használtak – a közvetlen megfigyelés nehéz, ugyanis a Titánon egyetlen esztendő 29,5 földi évnek felel meg. Az elemzés alapján az esőzések általában a sarkok közelében, a tavak és tengerek környékén fordulnak elő, igaz, valamivel közelebb az egyenlítőhöz jóval hevesebbek.
(Kiemelt kép: NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute)
