Csillagunk felszíne, azaz a fotoszférája, nagyjából 5500 Celsius-fokos. Meglepő módon a Nap atmoszférájának felső szintje, a korona, jóval forróbb, mint a maghoz közelebb eső részek – átlagosan mintegy 1-2 millió Celsius-fokos.
Isikava Sin-noszuke, a Japán Űrügynökség munkatársa és az új tanulmány vezető szerzője a Space.com-nak azt mondta, a korona hőjének rejtélyét „koronafűtési problémának” nevezik. A szakértő szerint a jelenség egyik lehetséges magyarázatát a naplégkör kisebb, hirtelen kifényesedéseinél kell keresni. Ezek az úgynevezett nanoflerek, melyek túl aprók ahhoz, hogy a műszereink kimutassák őket.
Úgy gondoljuk, hogy a nanoflerek milliárdszor-milliószor kisebbek lehetnek, mint a normál napflerek
– mondta Isikava.
A kisebb flerek messze nem olyan erősek, mint a hagyományosak, ugyanakkor jóval gyakoribbak lehetnek. A parányi események nagy mennyiségű hőt hozhatnak létre, ez pedig magyarázatot adhat arra, hogy miért olyan forró a korona.
Isikava és csapata a FOXSI (Focusing Optics X-ray Solar Imager) rakéta naptevékenységre vonatkozó adatait elemezte. Az eszköz röntgenmegfigyelései jóval kifinomultabbak, mint a korábbi szerkezeteké.
A kutatók nagy energiájú röntgensugarakat azonosítottak, melyek a rendkívül forró plazma nyomai. A jelek egy olyan területről érkeztek, melyen nem fedeztek fel kimutatható flereket. A szakértők arra jutottak, hogy a megfigyelések hátterében csak nanoflerek állhatnak.
A csapat azt tervezi, hogy jövő nyáron olyan kutatórakétát indít, amely az enyhébb röntgensugarakat is képes azonosítani. Emellett olyan műhold megalkotásán is dolgoznak, amely felfedezheti a nanoflereket. A kutatók bíznak benne, hogy egy ilyen eszközzel becsléseket adhatnak a kisebb jelenségek gyakoriságára és erejére.
(Kiemelt kép: NASA/SDO/Goddard)
