A szakértők úgy vélték, hogy a kígyó egy idegen erdei kobra, melyet úgy hoztak be a szárazföldről a Guineai-öbölben fekvő São Tomé szigetére. Éppen ezért az élőlényt kártevőnek tekintették.
Az erdei kobra (Naja melanoleuca) Közép- és Nyugat-Afrika erdeiben és szavannáin élő mérges kígyó. Az élőlény testhossza akár a 3,1 métert is elérheti, éppen ezért eddig úgy gondolták, hogy ez a faj a kobrák között a leghosszabb.
A São Tomén felfedezett új állat, a Naja peroescobari azonban ennél is nagyobbra nőhet. A Zootaxa folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a faj emellett abban is különbözik szárazföldi rokonától, hogy fekete hátán kevesebb a fehér pikkely.
A szigetlakók joggal féltek az invazívnak hitt kígyótól. Az erdei kobra mérge rendkívül erős, a venom a valódi kobrák mérgei közt a negyedik legveszélyesebb. A kígyó marása után azonnali orvosi ellátásra van szüksége az áldozatnak, hiszen a halál már a támadás után fél órával beállhat.
Az erdei kobra rendkívül agresszív, amikor sarokba szorítják. Ha lecsap, hatalmas mennyiségű mérget fecskendez a bőr alá. A súlyosan neurotoxikus méreg gátolja az idegsejtek működését, ez pedig fáradtsághoz, végtagbénuláshoz, beszédproblémákhoz, szívritmuszavarhoz és végül halálhoz vezet. A tünetek általában a harapás után legkorábban 15 perccel és legkésőbb 4 órával jelentkeznek, attól függően, hogy mennyi méreg került a szervezetbe.
Az egyelőre kérdéses, hogy a helyi kígyót miért nézték inváziós fajnak, és hogy São Tomé és Príncipe miért akart országos programot kidolgozni a kipusztítására. Most, hogy kiderült, hogy a kobra régóta a szigeten él, valószínűleg védett státuszt fog kapni.
(Kiemelt képünkön egy erdei kobra látható. Kép: Wikipedia)
