Tudomány

A jövő nagy reménysége az aszteroidabányászat

Gász Csilla
Gász Csilla

2017. 09. 27. 06:55

Az aszteroidabányászat a jövő egy nagy reménysége lehet, főleg akkor, ha számításba vesszük, mennyire fogynak a természetes erőforrások a Földről. Csakhogy egyelőre nagyon kevés információ és egyáltalán nem megfelelő eszközök állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy hatékonyan belefoghassunk a kisbolygók kiaknázásába.

A luxemburgi Aszteroidatudomány Kereszteződése az Űrbányász Mérnökiparral (ASIME) konferencián a világ legjobb csillagászai és az aszteroidabányászatban érdekelt mérnökei ültek össze tavaly szeptemberben, hogy megvitassák, mi lehet a legésszerűbb első lépés az űriparág elindítására, és mire van még szükségünk ahhoz, hogy ebből az elképzelésből tényleg valóság váljon.

A konferencia eredményeit a kutatók az idei Európai Bolygótudományi Kongresszuson (EPSC) ismertették.

MARS METEORIT Forrás: NASA

Az aszteroidabányászat egy viszonylag fiatal tudományos terület, éppen ezért egyértelmű, hogy nincs teljesen kidolgozva egyetlen olyan metódus sem, amivel át lehetne ültetni a gyakorlatba az elképzeléseket.

Ez nem is véletlen: egyelőre nagyon keveset tudunk a földközeli aszteroidákról (Near-Earth Asteroids, NEA), pedig a pontos ismeretük és egy róluk készült térkép elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy ki tudjuk választani a megfelelő célpontokat.

Két módszerrel figyeljük meg őket, egyik sem az igazi

Jelenleg az aszteroidákat (ha azt a nagyon kevés fizikai valójában is a tulajdonunkban lévő mintát nem számoljuk) kétféleképpen tudjuk megfigyelni:

  • az egyik módszer még a világűrben történik, a fényvisszaverő képességük alapján, de ez nem száz százalékosan megbízható módszer, és nem árul el eleget a kisbolygók belső összetételéről.
  • a másik módszer a belőlük kiszakadó, Földre érkező meteoritok vizsgálata, ezekből azonban többféle anyag kiveszhet, ahogyan beérnek a bolygónk légkörébe, és égni kezdenek.
METEORIT FELDOLGOZÓ LABORATÓRIUM Forrás: NASA

Nagyon kevés missziót indítottunk eddig aszteroidákra, aminek az az oka, hogy nem igazán tudjuk, melyikre érdemes menni.

Minek megyünk oda?

De mit bányászhatunk egy ilyen aszteroidán? Az ezzel foglalkozó kutatók szerint elsősorban három olyan anyag lehet rajtuk, ami számunkra érdekes:

  1. platina, amit az elektronikában használunk, és fontos katalizátora bizonyos kémiai reakcióknak is;
  2. palládium, ami kicsit keményebb anyag, mint a platina, de hasonló célokra bányásznánk; valamint
  3. víz, amelyet a létfenntartáshoz és rakéta-üzemanyagként is képesek vagyunk felhasználni.

Az úgynevezett szenes kondrit meteoritok gyakran olyan agyagásványokat tartalmaznak, amelyeket, úgy tűnik, víz formált meg még az aszteroida felszínén.

Kell egy térkép, hogy ne költsünk feleslegesen

Az ASIME-n részt vett kutatók szerint ahhoz, hogy megindulhasson az érdembeli munka az aszteroidabányászat területén, elsősorban egy részletes földközeli aszteroida (NEA) térképre van szükségünk, ami megmondja, milyen összetételű földközeli aszteroidák mozognak a bolygótól nem túl nagy távolságra, és hogy ezek pontosan milyen pályát írnak le a Nap körül.

Egy művész elképzelése az aszteroidák befogásáról Forrás: Wikimedia Commons

Az aszteroidákat jelenleg nagyrészt akkor vesszük észre, amikor a legfényesebbek, ilyenkor azonnal el kellene kezdenünk őket elemezni, amihez csak ebből a célból működő, gyorsreagálású teleszkópok kellenek – csakhogy dr. JL. Galach, az Aten Engineering kutatója és az EPSC egyik előadója szerint ilyen jelenleg egyáltalán nincs a birtokunkban.

Érdemes a meteoritokat is behatóbban tanulmányozni, mert segítségükkel jobban tudjuk modellezni egy-egy aszteroida felszínét, a rajta lévő törmelék, azaz a regolit összetételét.

Sokat segíthet a NEA-k azonosításában az, ha tudjuk, hogy hol születtek meg a Naprendszerben, de ez magában még édeskevés ahhoz, hogy biztosan tudjuk, melyek azok, amelyeket érdemes bányászni.

A felszínről még kevesebbet tudunk, mint az összetételről

A jelenlegi megfigyelési módszereink is hagynak maguk után kívánnivalót: az Eros és az Itokawa aszteroidáknak például nagyon hasonló a fényvisszaverő képességük, ennek ellenére a regolitösszetételük teljesen más.

Az Eroson nagyon apró, porszerű regolit található, míg az Itokawa tele van több tíz centiméteres sziklákkal. Ezek pontos behatárolása nem csak azért fontos, hogy tudjuk, melyik aszteroidán érdemes bányászni, hanem azért is, hogy biztonságosan landolni tudjunk a felszínükön.

EROS ASZTEROIDA Forrás: Wikimedia Commons

Nem mindegy, hogy egy homokosnak tetsző talajon, vagy egy sziklás területen akarjuk lerakni a jövő bányászrobotjait. Ráadásul jelenleg azt sem tudjuk megállapítani, hogy ez a regolit milyen vastag réteget képez a kisbolygókon.

Azt sem tudjuk továbbá, hogy ezek a szemcsés anyagok hogyan viselkednek alacsony gravitációs környezetben. Ha ezt nem kutatjuk le rendesen, akkor könnyen belefuthatunk egy-egy a saját űrjárművünk okozta lavinába is, ami a misszió teljes kudarcát is jelentheti.

Legalább a kommunikáció megindult

Ezekből jól látszik tehát, hogy minél többet tudunk meg az aszteroidákról, annál több minden kerül elő, amiről még fogalmunk sincs. Az aszteroidabányászat teljesen átformálhatja a Naprendszer felfedezését számunkra, de egyelőre még nem tartunk ott, hogy gyakorlatban is hozzáláthassunk egy bányász-űrjármű megépítéséhez.

Az viszont már mindenképpen jó jel, hogy a kutatók és mérnökök elkezdtek komolyan foglalkozni a témával. A luxemburgi konferencia lehet az első lépés afelé, hogy valóban meginduljon a kutatás-fejlesztés az űrkutatás ezen ágán is.

(Kiemelt fotó: Pixabay)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.