Az Oxfordi Egyetem munkatársai most felfedezték a legősibb nullás számjegyet egy 3. századi dokumentumon. A Bakhsál kéziratot 1902 óta őrzik az Oxfordi Egyetem Bodleian könyvtárában. A forrást egy földműves találta meg 1881-ben a mai Pakisztán területén fekvő falu, Bakhsálí közelében. A 70 nyírfakéregből álló lelet több száz zérót tartalmaz pontok formájában.
Ezek a pöttyök nem a mai értelemben vett nullát jelképezik. Mielőtt a nullát számként használták volna, a nagyobb számokban alkalmazták helykitöltő jegyként. Hasonló módszert más ősi kultúráknál is fel lehet fedezni: a maják például a kagylóhéj szimbólumát, a babilóniaiak pedig a kettős éket használták az üres helyek kitöltésére.
Marcus du Sautoy, az Oxfordi Egyetem szakértője szerint a Bakhsál kézirat helykitöltő zérói így is igen érdekesek, hiszen ezek a magjai annak a több száz évvel később megjelent elképzelésnek, mely szerint a nulla is egy szám.
Az abszolút semlegességet jelentő érték nyitotta meg az utat többek közt az algebra, és hosszú távon a számítástechnika előtt is. A legkorábbi ismert dokumentum, melyben a zérót számként használják, a 628-ban létrejött Brahmasphutasiddhanta, melyet egy indiai csillagász írt.
A szakértők korábban próbálkoztak már a Bakhsál kézirat datálásával a stílusának és nyelvének elemzésével. Egy újabb, japán kutatók által vezetett vizsgálat végén például arra jutottak, hogy a forrás a 8-12. század között készült.
Az oxfordi szakértők most szénizotópos kormeghatározási módszert alkalmaztak. Az analízis valami igen különöset fedett fel: az irat valójában több szövegből épül fel.
Camillo Formigatti, a Bodleian könyvtár munkatársa és a csapat tagja szerint elképzelhető, hogy az irat több szöveget is tartalmaz.
További kutatásra lesz szükség, hogy jobban megértsük, miből áll a kézirat
– mondta a kutató.
