A Cassini-Huygens űrszonda 1997. október 15-én indult útjára, hogy felfedezze a Szaturnuszt és annak holdjait, most pedig, egy hónap híján 13 évvel később, a bolygó légkörében érte el a végzete, és elégett abban a légkörben, amit egészen eddig minden nap tanulmányozott.
A misszió vége, ugyan elég kegyetlennek tűnhet, egyértelmű volt abban a pillanatban, ahogyan rájöttünk: a Szaturnusz két holdján,
Szerves molekulák a Titán légkörében
A két hold, bár teljesen más földrajzi tulajdonságokkal rendelkezik, egyvalamiben hasonlít egymásra: akár élet is lehet a felszínükön.
A Titán a Szaturnusz legnagyobb holdja, és az egyetlen hold az egész Naprendszerben, amelynek nagyon sűrű légköre van. Sokáig pontosan ez a légkör akadályozta meg a csillagászokat abban, hogy megfigyelhessék az objektum felszínét.
Aztán jött a Cassinivel érkező Huygens-űrszonda, és leszállt a felszínre, közben pedig folyamatosan küldte vissza az adatokat a Földre.
– ez hatalmas felfedezés, hiszen korábban még nem sikerült a Földön kívül olyan naprendszeri objektumot találnunk, ahol folyadékok jelenlétét lehetett kimutatni. Később kiderült, hogy a folyadék metán alapú, és a metáncsapadék folyókat és tavakat táplál a felszínen.
Ráadásul a felszín alatt egy víz- és ammóniaalapú óceán is rejtőzhet, nagyjából 55-80 kilométeres mélységben. Mindezen túl még szerves molekulákat is felfedeztünk az atmoszférában – a Titán tehát tökéletes égitestnek bizonyulhat ahhoz, hogy élet legyen a felszínén.
Baktériumtápanyag az Enceladuson
Nem kevésbé érdekes az Enceladus sem, amelyről már korábban is tudtuk, hogy Csakhogy a Cassini megfigyelései alapján kiderült, hogy a déli féltekén több mint száz gejzír lövell jégpárát a világűrbe, ami arra enged következtetni, hogy a jeges felszín alatt szintén vízóceán rejtőzik.
Egy 2008-as repülés azt is megmutatta, hogy nem kizárólag víz, hanem szén-monoxid, szén-dioxid, metán és egyéb szerves vegyületek is megtalálhatók a légkörében.
Ami még érdekesebb, az az, hogy az Enceladus atmoszférájában szilícium-oxidot is felfedeztek, ami a Földön is létrejön, méghozzá hidrotermális kürtőknél. Itt a forró kőzetek és a víz találkozik, a folyamat során pedig olyan anyagok keletkeznek, amelyek Ha hasonló folyamatok játszódnak le az Enceladuson is, elég valószínűnek tekinthetjük, hogy az apró holdon élet található.
Szerződések tiltják, hogy a Szaturnusz körül maradjon a szonda
Ezt a két különleges világot a kutatók úgy védik, mint a saját szemük világát. Nem is csoda, most először találtunk a Naprendszerben olyan égitesteket, ahol,
Pontosan ez az oka annak is, hogy a Cassini nem vándorolhatott csak úgy ellenőrizetlenül tovább a Szaturnusz körül, miután kifogyott az üzemanyaga. Valamit kezdeni kellett a szondával, hogy véletlenül ne csapódjon be a Titánba vagy az Enceladusba, óriási károkat okozva a holdak ökoszisztémájában (már ha van nekik ilyesmi).
Ezt egyébként a nemzetközi űrjog is szabályozza: hivatalosan is szigorúan tilos irányítatlan űreszközt hagyni olyan területen, ahol az élet kialakulásához megfelelő feltételekkel rendelkező égitestet veszélyeztet.
Még évekig elemzik, amit utoljára küldött
A Cassini kutatói két járható utat vázoltak fel: az egyik az lett volna, hogy a szondát elvezetik a Szaturnusztól, és először más bolygókat vizsgálnak vele, majd hagyják, hogy a Voyagerekhez hasonlóan sodródjon a Naprendszerben, és előbb-utóbb a csillagközi térben.
Csakhogy a szonda annyi értékes információval szolgált, és a Szaturnusz olyan izgalmas világnak bizonyult, hogy
A Cassininek 2010-ben pecsételődött meg a sorsa, amikor a NASA úgy döntött, hogy folytatja a küldetését a Szaturnusz körül: ekkor már nem küldhettük el távolabbi célpontok felé, mert nem maradt volna elég üzemanyaga.
Így, a Szaturnusznál maradva még az utolsó lehelletéig képes volt adatokat küldeni a Földnek, fontos információkkal szolgálva a bolygó légköréről is. Az utolsó perceiben küldött adatokat valószínűleg még hosszú évekig elemzik majd a kutatók.
