Az utóbbi években a Nagy-korallzátony elképesztő sérüléseket szenvedett: a zátony hatalmas területen fehéredett ki, sok helyen pedig már visszafordíthatatlan a pusztulása.
Bár a fehéredést egy-egy természetes folyamat, például az erősebb El Niño is kiválthatja, a zátonyt elsősorban az emberi tevékenység fenyegeti. A legnagyobb probléma minden bizonnyal a globális felmelegedés.
a tenger hőmérséklete, sótartalma és tisztasága, valamint a napsugárzás egyaránt fontos a számukra. Ha valamelyik tényező akár kicsit is módosul, a kőkorallok kifehérednek. A folyamat során az élőlények kilökik magukból azokat a zooxanthellákat, melyek egyedi színüket adják.
A szimbiotikus algák a virágállatoktól védelmet és anyagcsere-folyamatokból származó végtermékeket – például nitrogént – kapnak, cserébe pedig megtisztítják a gazdaállataikat és előállítják a korallok táplálékának alapanyagait.
Amennyiben a fehéredést kiváltó stresszhatás nem túl jelentős és hosszú, a korallok képesek regenerálódni. Bizonyos esetekben azonban a fehéredés tartósabb ideig fennáll.
Mivel a hermatipikus korallok által felépített zátonyok a tengeri ökoszisztéma elengedhetetlen szereplői – védelmet, oxigént és táplálékot is nyújtanak -, eltűnésük az egész táplálékláncra katasztrofális hatással lehet. Így megóvásuk kiemelten fontos feladat.
Akad azonban egy probléma: egyelőre nem tudjuk, hogy miként lehetne megvédeni őket, ugyanis nem ismerjük azokat a folyamatokat, melyekkel az élőlények a környezeti változások ellen küzdenek.
Alig ismerjük a működésüket
A közelmúltban a Nature Climate Change folyóiratban jelent meg egy tanulmány, melynek vezető szerzője Torda Gergely volt. A publikáció egy olyan workshopnak köszönhetően született meg, melyen 11 intézet 22 biológusa vett részt.
A csapat összesen 8 kutatási javaslatot ismertetett, melyekkel megérthetjük a virágállatok megküzdési képességeit, és így a megóvásukhoz is közelebb kerülhetünk.
Philip Munday, a Coral CoE, azaz az Ausztrál Tudományos Tanács korallkutató központjának munkatársa szerint hiányos a tudásunk azzal kapcsolatban, hogy a korallok milyen gyorsan tudnak megbirkózni a környezet átalakulásával, illetve, hogy milyen mechanizmusokkal igyekeznek alkalmazkodni a változásokhoz.
Mivel a globális felmelegedéssel számtalan olyan hatás jár, melyet egyelőre nem tudunk elkerülni, egyéb módon kell segítenünk a korallzátonyokon.
Elég nagy a tehetetlenség a klímarendszerben ahhoz, hogy a közeljövőben ne legyünk képesek megakadályozni a zátonyokat érintő éghajlati zavarokat
– mondta Line Bay, az Ausztrál Tengertudományi Intézet szakértője. A kutató hozzátette, amíg nem tudjuk csökkenteni a kibocsátást és visszafordítani a hosszú távú felmelegedést, más megoldásokat kell találnunk az állatok megmentésére.
Timothy Ravasi és Manuel Aranda, az Abdullah Király Műszaki és Tudományegyetem munkatársai felhívták a figyelmet: az óra ketyeg.
“Az elmúlt két év során a Nagy-korallzátony jelentős korallveszteségeket szenvedett. Annak megértése, hogy milyen mechanizmusok teszik lehetővé a korallok számára az óceán felmelegedésével való megbirkózást, egyre fontosabb, ha segíteni akarunk ezeknek az ökoszisztémáknak” – állapították meg a szakértők.
Az új tanulmány elsősorban a zátonyépítő korallokra fókuszál. Ezen telepek elvesztése nem csak a tengeri biodiverzitást, de az embereket is súlyosan érintheti. A zátonyok ugyanis amellett, hogy élelmet biztosítanak a part menti közösségeknek, bizonyos mértékig a természeti katasztrófák ellen is védenek.
Tanulmányunk kulcsfontosságú feladatokat és megközelítéseket tűz ki a cél elérésének érdekében. Itt a cselekvés ideje, ugyanis a korallzátonyok megmentési lehetőségének ablaka gyorsan becsukódik
– jelentette ki Torda Gergely.
A magyar szakértő a Szent István Egyetemen szerzett mesterdiplomát. A kutató 2006-2008 között a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont és Botanikai Intézet munkatársa volt, majd 2009-ben kezdett bele a doktori képzésbe a James Cook Egyetemen, ahol 2013-ban szerzett PhD fokozatot.
(Via: CoralCoE)
