Roger Ulrich, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a mag forgása a Nap 4,6 milliárd évvel ezelőtti formálódásából maradt hátra.
Ez meglepő, és érdekes belegondolni, hogy annak emlékét fedezhettük fel, hogy miként nézett ki a Nap a kialakulásakor
– mondta a kutató.
A mag forgása arról árulkodik, hogy miként született meg az égitest. Ulrich szerint miután az objektum létrejött, a napszél lelassíthatta a külső részek rotációjának sebességét. A forgás a napfoltokra is hatással lehet.
A csapat a felszín akusztikus hullámait elemezte a Nap atmoszférájában. Néhány ilyen hullám képes bejutni a csillag magjához, ahol kölcsönhatásba lépnek a gravitációs hullámokkal. Utóbbiak mozgása ahhoz hasonló, ahogy a víz lötyög egy félig megtöltött tartálykocsiban egy kanyargós hegyi úton. A csapat a két hullámtípus interakciója – egészen pontosan az akusztikus hullámok felszínre történő visszatérése – alapján tudott következtetni a mag mozgására.
A kutatók a SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) műhold 16 évnyi adatait használták fel a számításokhoz. Az űreszköz 1995-ben indult el az ESA és a NASA közös programjának keretén belül.
A csillag magja nem csupán forgásában különbözik az objektum külső rétegétől: az égitest magja megközelítőleg 15 millió Celsius-fokos, míg felszíne “csupán” 5500.
(UCLA)
