Az SN 1987A nevű objektumot régóta ismeri a csillagászat, három dimenzióban azonban még sosem tudtuk megcsodálni.
A rekonstrukciót az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (ALMA) segítségével hozták létre. Egy közelmúltban bemutatott kutatásban a szakértők meglepően komplex molekulákat fedeztek fel az objektumnál, az Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent új tanulmányból most az is kiderül, hogy a vegyületek pontosan hol találhatóak.
Rémy Indebetouw, Virginiai Egyetem munkatársa és a tanulmány társszerzője szerint amikor nagyjából 30 éve felfedezték a csillag megsemmisülését, a szakértők keveset tudtak arról, hogy az esemény miként alakította át az űrt, illetve hogy az égitestből származó forró és izzó törmelék lehűlése milyen molekulákat termelt.
Az ALMA-nak köszönhetően végre láthatjuk a hideg “csillagpor” formálódását, fontos betekintést nyerve magába az eredeti csillagba és abba, hogy a szupernóvák miként hozzák létre a bolygók alapvető építőelemeit
– mondta a kutató.
A szupernóvák fontos szerepet töltenek be az új csillagok és bolygók formálásában. Amikor egy öreg és hatalmas csillag kifogy a magfúzióhoz használható anyagokból, összeomlik. A felszabaduló energia felrobbantja az égitestet, egyetlen sűrű objektumot – egy fekete lyukat vagy neutroncsillagot – hagyva hátra.
A detonációtól nehéz elemek szóródnak szét a szupernóva környezetében, melyek hidrogénnel keveredve új csillagokat hoznak létre. A nehéz anyagok meghatározzák az új égitestek méretét és élettartamát, és így az egész galaxisra hatással vannak.
Indebetouw szerint a ma látható galaxisok külsejét nagyban befolyásolták a szupernóvák.
Bár a csillagok kevesebb mint 10 százaléka válik szupernóvává, mégis kulcsfontosságúak a galaxisok fejlődésében
– tette hozzá.
Az SN 1987A a legközelebbi szupernóva, melyet az elmúlt 400 év során az emberiség megfigyelt, igaz, nem a mi galaxisunkban fekszik. Az objektum a nagyjából 163 000 fényévre található Nagy Magellán-felhőben helyezkedik el. Az SN 1987A-t kialakulása óta rengeteget tanulmányozták, igaz, így is van még mit tanulnunk róla.
A jövő kutatásai remélhetőleg választ adnak az objektummal kapcsolatos legfontosabb kérdésekre, például arra, hogy a középpontban egy pulzár, vagy egy átlagos neutroncsillag van-e?
