Tudomány

Messziről cipelhették a halottakat Hódmezővásárhelyre

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 07. 02. 17:00

Férfiak, nők és gyerekek csontjai nyugszanak egy homokbányában, megközelítőleg 2800–2700 éve - a "tömegsír" rejtélyére ma még nincsenek egyértelmű válaszok.
Korábban a témában:

Épül a Hódmezővásárhelyt elkerülő út, amelyhez kapcsolódóan számos környékbeli homokbányában is megindult a földkitermelés. Ezek egyike a kopáncsi bánya, ahol tavaly november óta dolgoznak a Móra Ferenc Múzeum régészei.

A területen rejtélyes régészeti lelet került elő: egy férfiakat, nőket, gyerekeket, összesen 11 ember maradványát rejtő sír. A magyar sajtó felkapta a hátborzongató történetet, a közel 3000 éves vásárhelyi “tömegsírról” mi is beszámoltunk.

Tömegsírt találtak Hódmezővásárhelynél
Tizenegy ember maradványait tárták fel a régészek.

Igaz, definíció szerint nem is tömegsírról van szó, nem egy járvány vagy mészárlás miatt egyszerre elhunyt és eltemetett emberek nyugszanak itt, de a csontvázak tele vannak rejtélyekkel – mondta el a 24.hu-nak Pópity Dániel ásatásvezető régész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa.

Nézzük sorban:

  • férfiak, nők és gyerekek csontjai fekszenek egymáson, azaz nincs szelekció;
  • az egyének nem egyszerre hunytak el, amelyre számos részleges csontváz utal;
  • a csontokon nem figyeltek meg vágásra, sérülésre utal nyomokat;
  • az egyes maradványokat valakik egy időben helyezték egy erre szolgáló sekély, ovális alakú gödörbe;
  • az emberi maradványok utólagos manipulálása során nincs nyoma tiszteletadásnak;
  • számos váz viszont őskori sírokat idéző zsugorított pózban, azaz felhúzott lábakkal, karokkal, míg egyes maradványok egészen furcsa, kifacsart pozícióban feküdtek;
  • a vázrészletek (koponya, felső- és alsótest) és egész vázak közösen arra utalnak, hogy a tetemeket a korhadás különböző fázisaiban temették el;
  • a csontok sértetlensége bizonyítja, hogy a tetemeket védett helyen tartották a közös sírba temetés előtt;
  • a közelben egyenlőre nincs nyoma olyan településnek, amely e temetkezéshez lenne kapcsolható;
  • nincsenek sírmellékletek, a csontok mellett csupán néhány korabeli kerámiaedény összetört maradványa került elő, amelyek csontok közé kerülésének oka kérdéses

Klánok uralta világ

A csontok kiemelése jelenleg is zajlik, a későbbi részletes vizsgálatok várhatóan árnyalják majd a képet, ám a szakember addig is megosztja velünk a feltételezéseket és a nyitott kérdéseket.

Hódmezõvásárhely, 2017. június 28.
Pópity Dániel, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze mutatja a feltárt, tizenegy ember maradványait rejtõ késõ bronzkori, kora vaskori sírt Hódmezõvásárhely-Kopáncs térségében egy homokbánya területén 2017. június 28-án. Az eltérõ idõpontokban életüket vesztõ tizenegy embert valamilyen sajátos rítus részeként késõbb együtt temették el újra.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
MTI/Kelemen Zoltán Gergely

E sajátos régészeti jelenség keletkezése a Krisztus előtti 9–8. századra tehető, azaz késői bronzkor és a korai vaskor fordulójára. Ekkor a Kárpát-medencét az úgynevezett Gáva-kultúrkomplexum uralta, amelynek Tiszától keletre élő népessége a 8. században a keleti eredetű, lovas kultúrát hordozó preszkíta népcsoportokkal került kapcsolatba.

Az új korszak magával hozta a kisebb vastárgyak megjelenését, erősödött a keleti orientáció, és a késő bronzkorban feltételezhető klánokból álló uralmi rendszert fokozatosan a koncentrált hatalommal bíró elit vehette át.

Sajnos a kövek és a csontok nem beszélnek, ezért az írásbeliség előtti kor embereit csak a legritkább esetben lehet etnikumhoz, nyelvhez kötni. Az első népneveket is a vaskorból ismerjük, köszönhetően a görög forrásoknak. A hátrahagyott tárgyi emlékek nyomán csak kultúrákról, kultúrkörökről lehet beszélni.

Egy klánok uralta világot képzeljünk el, egy nagyállattartó közösséget, ahol az ember “értékét” születése, marháinak és szolgáinak száma adta

– fogalmaz a régész. A népesség egy része különálló, tanyasias, 30–40 főt számláló nagycsaládokban élt, de e mellett nagyobb földsánccal, azaz árokkal és földfallal megerősített telepek is léteztek, amelyek a fokozatosan tért nyerő elit hatalmat hirdették. A településeken működtek az iparosok, itt adták el portékáikat a kereskedők, ide menekülhetett a nép támadás esetén.

A bronzkorban, de a vaskorban is általános szokás volt az értékes fémedények agyagból való utánzása. A korabeli fazekasok edényeik készítésekor, grafittal történő soványítással, felfényezésével, majd feketére égetésével érték el a bronzedényekre hasonlító fémes hatást. A tömegsírban talált maradványok között is előkerültek ilyen technikával készült kerámiadarabok, amelyek lényegében jelzik a leletegyüttes korát.

A halál oka ismeretlen

Eddig négy férfit, három nőt és két gyermeket sikerült azonosítani, a többi maradvány még túlontúl a föld alatt van ahhoz, hogy a nemet, életkort meg lehessen állapítani. A csontokon nem látszik külsérelmi nyom, traumás sérülés, vagyis vélhetően természetes halált haltak.

Két esetben – egy férfin és egy nőn – találtak olyan fertőzésre utaló nyomot, mint amilyet például a TBC hagy maga után, de nem biztos, hogy ez okozta az illetők halálát – mondja a régész.

A legidősebbeket 30–40 éves korukban érhette a halál, ami abban az időben ha nem is matuzsáleminek, de igen szép kornak számított. A gödörben talált személyek elhalálozási életkora 7–10 évtől 30–40 éves korig tehető.

Az egyik 30 év körüli felnőtt férfi csontjai arról árulkodnak, halálakor életerős, feltűnően erős, robosztus ember lehetett. Talán földműves volt, de bizonyos, hogy kemény fizikai munkát végzett. Az egyének társadalmi hovatartozása kérdéses, a leletösszefüggés és a csontok alapján leginkább a köznéphez köthetőek.

Az oszlás különböző fázisaiban

A legizgalmasabb kérdés viszont az, hogyan kerülhetett tizenegy, az oszlás különböző fokán álló holttest egy időben egy gödörbe. Látszólag nem csak úgy “bedobálták” őket, mégsem mondhatjuk, hogy gondosan temették volna el őket. Egy férfi és egy gyerek például zsugorítva, magzatpózban feküdt a jobb oldalán iskolapéldájaként az őskorban gyakori temetkezési szokásoknak.

Mást viszont a hasán fekve találtak kissé kitekert tartásban, a harmadikon látszik, hogy a kezét a feje alá hajtotta valaki, de tovább nem jutott. A legnagyobb fejtörést a csontvázrészletek felbukkanása okozza. Mindebből Pópity Dániel szerint megengedhető a feltételezés:

különböző időpontokban elhunyt emberek már eltemetett testét, testrészeit halmoztak itt egymásra.

Hódmezõvásárhely, 2017. június 28.
Feltárt, tizenegy ember maradványait rejtõ késõ bronzkori, kora vaskori sír Hódmezõvásárhely-Kopáncs térségében egy homokbánya területén 2017. június 28-án. Az eltérõ idõpontokban életüket vesztõ tizenegy embert valamilyen sajátos rítus részeként késõbb együtt temették el újra.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
MTI/Kelemen Zoltán Gergely

A maradványok e végeleges temetés előtt a föld alatt vagy védett helyen (talán valamiféle halottas házban) feküdhettek addig is. Így magyarázható csak a csontok épsége. Ám az oszlás különböző fázisában lévő hullákat az újratemetésnél már nem tudták megfelelő módon igazítgatni, egyes testek pedig annyira széteshettek addigra, hogy egyszerűen nem tudták épségben kiemelni.

Késleltetett kollektív temetés

Miért exhumálták és temették őket újra? Nem tudjuk. Egy lehetséges válasz az úgynevezett késleltetett kollektív temetés szokása, amelyet az észak-amerikai Potomac indiánok kapcsán jegyeztek le. A törzs az elhunytakat csak bizonyos – hosszabb-rövidebb, az ünnepkör által meghatározott – időközönként, nagyobb csoportokban temette el. Ilyenkor mindegyik tetemet az éppen aktuális állapotában helyezték végső nyugalomra – talán ez a gyakorlat adhat magyarázatot a kopácson megfigyelt jelenségre.

Hiszen a legkésőbb elhunytak maradványait teljesen normális pozícióban temették, viszont a már régóta korhadó testek a legnagyobb összevisszaságban, vagy részlegesen kerültek a közös sírba.

Említettük, hogy a régészek néhány kerámiatöredéken kívül nem találtak sírmellékletet, vagyis ezek az emberek semmiképp nem lehettek az elit tagjai. Érdekes viszont azoknak kerámiatöredékeknek a jelenléte, amelyek a csontok között kerültek elő. Ezek között egy jókora hombár- és egy amfóratöredék is van.

Újabb rejtély ez, amire a régészetnek ismét csak egy valószínű magyarázata van, azaz hogy “így is történhetett”.

E szerint a rituális kollektív újratemetésnél halotti tort tartottak, és az erre szolgáló lakoma lehetett az edényben. A kor szokása szerint pedig összetörték, nehogy valaki később használhassa azt, amit a halottaknak ajánlottak.

Erősen hajaz a bronzkori arany lábvértre, ami világszenzációként bukkant elő nemrég Szeged mellett.

Zavarba ejtő

Elgondolkodtató az is, hogy a most feltárt temetkezési hely környékén nincs korabeli település. A halottakat távolabbról, kilométerekről hozhatták ide, csak azért, hogy közös sírba helyezzék őket. De vajon miért?

Talán különleges jelentőséggel bíró hely volt a mostani homokbánya? A sík vidékből kiemelkedő kis dombon talán egy szent liget létezett?

Ha tisztáznánk a hely kiválasztásának okát, talán újabb lépést tehetnénk e szokatlan temetkezési szokás megértésének útján – mondja Pópity Dániel.

Egy szó mint száz, a Hódmezővásárhelyi “tömegsír” igazi kuriózum a Kárpát-medence késő bronzkori – kora vaskori történetében, ami ma még tele van rejtélyekkel. A feltárás és a környék vizsgálata viszont gőzerővel folyik, és bízhatunk abban is, hogy a leletek részletes, laboratóriumi vizsgálata újabb válaszokat ad a vásárhelyi tömegsír kérdéseire.

(Kiemelt kép: MTI/Kelemen Zoltán Gergely)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Illustration of a long shadow European Union flag with  a no trespassing signal
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.