Tudomány

Úgy tűnt, közel Trianon revíziója

Amikor 1927-ben Anglia egyik leggazdagabb embere, egy sajtómágnás lord kampányt indított a Trianoni békediktátum felülvizsgálatáért, a magyarokon úrrá lett a remény.

Nem szükséges hosszasan idézni, a Trianoni békediktátum micsoda megdöbbenést, fájdalmat váltott ki a magyar társadalomból – megtettük például itt. Az is köztudott, hogy az új határok a győztesek rövidtávú nagyhatalmi érdekeit szolgálták, és benne volt a “győztes mindent visz” és mindenen átgázol tipikus gyakorlata is.

Feléledt a remény

A kisantant által elszigetelt, megcsonkított, megalázott Magyarország gyakorlatilag az életéért küzdött, a revízió általános, elemi igényként merült fel: alapvetően tematizálta a közbeszédet, a magyar politika mozgatórugója volt a két világháború között.

Nem csoda, hogy 1927-ben az egész ország felkapta a fejét, amikor a sajtómágnás Harold Harmsworth, Rothermere lordja, Nagy-Britannia harmadik leggazdagabb embere a birodalom legnagyobb példányszámú lapjában, a Daily Mail hasábjain a trianoni békeszerződés elhibázottságáról és a magyar határok revíziójának szükségességéről írt terjedelmes cikket.

Nemcsak felkapta a fejét, a magyar társadalomban – még a politikusokban is – hatalmas remények ébredtek a mielőbbi revízióra, Lord Rothermere hirtelen óriási népszerűségre tett szert. Annak ellenére, hogy a Magyarország helye a Nap alatt. Biztonságot Közép-Európának! című cikk kizárólag a lord magánvéleményét tükrözte, ami sajnos nem találkozott a brit elit támogatásával. A lap 1927. június 21-én közölte a cikket, amelynek teljes fordítása a Rubicon.hu-n olvasható, alább összefoglaljuk gondolatait, idézünk egy-egy részletet.

Önkényes, igazságtalan, veszélyes

Azzal kezdi, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát felosztó békeszerződések eredményeként elégedetlen nemzeti kisebbségek jötteklétre Közép-Európában, amelyek közül bármelyik gyújtópontja lehet egy újabb világégésnek.

A Közép-Európa térképét átrajzoló három szerződés közül az utolsó és legszerencsétlenebb a trianoni, melyet Magyarországnak 1920. június 4-én kellett aláírnia. Ahelyett, hogy egyszerűsítette volna a nemzetiségek amúgy is szövevényes hálóját, még tovább bonyolította azt. Olyan mély elégedetlenséget váltott ki, hogy minden pártatlan utazó, aki a kontinensnek erre a tájára téved, világosan látja az elkövetett hibák jóvátételének szükségességét.

Az új közép-európai államok jelenlegi határai önkényesek és gazdaságtalanok. De van egy ennél súlyosabb vonzatuk is: igazságtalan voltuk folyamatos veszélyt jelent Európa békéjére.

A trianoni béke csak az antanthatalmakkal szövetséges kis nemzetek véleményét és javaslatait tükrözi, “az igazságosság néha áldozatul esett a mohóságnak” – írja a lord. Kiemeli a kisantant katonai szövetségét és megjegyzi, Közép-Európa egyensúlyi állapota ma nagyon ingatag, a térség balkáni állapotokat tükröz, háborús gócponttá válhat.

Ebben a hónapban lesz hét éve, hogy aláírták a trianoni szerződést, és azok, akik legjobban ismerik Közép-Európát, kezdik felvetni, hogy nem lenne-e bölcs dolog átfogalmazni a szerződés néhány nyilvánvalóan hibás pontját a ma meglévő nyugodtabb légkörben.

Kétmillió magyart lehetne visszacsatolni

Úgy véli, egy ilyen lépés, azaz a kisebb határváltoztatások előnyeit a kisantant országok is élvezhetik. Romániát Besszarábia elcsatolása miatt febyegeti Oroszország bosszúja, Csehszlovákiának pedig Németország fenyegető közelsége miatt van oka aggodalomra. Ebben a helyzetben pedig mindkettőjük érdeke, hogy déli illetve keleti szomszédjuk baráti állam legyen, akire akár katonailag is számíthatnak.

Lord Rothermere (Wikipedia)

Ma már tudjuk, hogy a II. világháború előestéjén hazánk segítsége ugyan mit sem ért volna, de Lord Rothermere jól látta:

Hitler 1938-ban a müncheni szerződéssel feldarabolta Csehszlovákiát, a cseh területeket német protektorátus alá helyezte, Sztálin pedig 1940-ben egyszerűen visszavette Besszarábiát.

Jugoszláviát a lord Európa egyik legingatagabb államának tartja, amelynek kifejezetten jót tenne, ha megszabadulna jelentős magyar és német kisebbségének nagy részétől. Véleménye szerint tehát:

Ilyen, viszonylag kis változtatásokkal újra lehetne egyesíteni az anyaországgal kétmillió magyart abból a hárommillióból, akiket a trianoni béke idegen fennhatóság alá helyezett. A súrlódásokat úgy váltaná fel egy megkönnyebbült viszony, hogy a békemegállapodás fő vonalai érintetlenek maradnának, és nem változnának jelentősen Közép-Európa erőviszonyai sem.

Úgy vélem, elérkezett az ideje annak, hogy a szövetséges hatalmak, amelyek aláírták az önkényesen megfogalmazott trianoni békeszerződést, az elmúlt hét év tapasztalatainak tükrében újra megfontolják a határok kérdését. Ha egy megállapodás hét próbaév után sem működik jól, nagyon valószínű, hogy eleve nem megfelelő.

“Ha a tűzvész kitör, már késő lesz”

A határmódosításoknál elengedhetetlennek tartja az érintett területek lakosságának megkérdezését, azaz népszavazásokat egyes területek hovatartozásáról. Úgy véli, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia fejlődése nagymértékben függ a külföldi tőkétől, kölcsönök nélkül stagnálásra vagy talán hanyatlásra és széthullásra vannak ítélve. Hosszabban időzik a kisantant országoknak nyújtandó kölcsönök bizonytalanságáról, majd megjegyzi:

Egy szálig ki kellene gyomlálnunk a trianoni békeszerződés száraz füvét és halott fáit, mielőtt egy véletlen szikra lángra lobbantja őket. Ha a tűzvész kitör, már késő lesz.

A lord ezután azt fejtegeti, Magyarország megbízható partnere lehet Nagy-Britanniának, majd részletesebben szól a Trianon okozta területi, gazdasági és emberveszteségről.

Magyarország Nyugat-Európában keres barátokat, és most jött el az idő ezeknek a barátságoknak a megszilárdítására.

Egy olyan népet, mint a magyar, amely mögött egy ezredéves nemzeti és tradicionális fejlődés áll; amely a középkorban hősiesen védte Európát a töröktől; és amelynek már 1222-ben, mindössze hét évvel a miénk után megszületett a maga Magna Cartája, az Aranybulla, nem lehet úgy kezelni, mint egy újonnan létrejött balkáni államot a maga kialakulóban lévő intézményeivel és tapasztalatlan politikusaival.

Cikkét a lord azzal zárja, hogy Közép-Európa stabilizálódásáért és békéjéért London és New York nagy pénzintézetei tehetik a legtöbbet:

Ha nem adnak hiteleket azoknak az államoknak, amelyek a jelenlegi bizonytalan helyzet fenntartásáért felelősek, az eredmény hamarosan mutatkozni fog olyan határkiigazítások és megállapodások elfogadásában, amelyek nagyban csökkentik majd a háborús veszélyt.

Lord Rothermere írását a Rubicon.hu-n olvashatja teljes terjedelmében.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik