Kutatók egy csoportja nagyjából két évtizede gyűjti az élőlények genetikai mintáit. Eddig 161 különböző kutyafajta mintáját szedték össze, és most úgy döntöttek, érdemes megvizsgálni az eddigi adatokat. A tudósok az állatok genomjait nagyjából 150 000 helyen hasonlították össze, eredményeikről a Cell nevű lapban számoltak be.
Ezeket a csoportokat a földrajzi elhelyezkedés, a fizikai jellemzők és a belső adottságok, például a juhász- és vadászképességek laza rendszere alapján alakították ki. Utóbbi azért fontos, mert a kutyákat évezredeken át valamilyen gyakorlati feladat ellátására tenyésztették, az esztétikai kérdések csak az elmúlt évszázadok során váltak jelentőssé.
A kutatásban magyar fajtákat is megvizsgáltak. A magyar vizsla például a drótszőrű griffonnal és a nagy münsterlandi vizslával áll közeli rokonságban – igaz, ezt a szakértők korábban is sejtették.
Az analízis azt is felfedte, hogy bizonyos fajtákat miként használtak fel új típusok létrehozására. Kiderült például, hogy a tenyésztők az egyik legkorábbi kistestű kutyafaját, a Kínából származó mopszot hívták segítségül az 1500-as években, hogy csökkentsék néhány európai eb méretét.
Érdemes folytatni a kutatást
Az új vizsgálat nem csak arra jó, hogy megismerjük kedvenceink történetét. Az eredmények azért is érdekesek, mert az adatokkal jobban megérthetjük az egyes fajtákra jellemző rendellenességeket. A collie szembetegség például több állatot, így a border collie-t és az ausztrál juhászkutyát is fenyegeti. A rendellenesség ugyanakkor a vadkacsavadász retrievernél is előfordul, ennek okát azonban sokáig nem értették a kutatók.
A kutatás sok korábbi tudományos elképzelést írhat át.
Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy amikor az észak-amerikai őslakosok felmenői nagyjából 15 000 évvel ezelőtt átkeltek a Bering-földhídon, négylábú társaikat is magukkal hozták Ázsiából. A tudósok sokáig úgy hitték, hogy ezek a helyi kutyák az európai hódítók és ebeik érkezésével eltűntek, az eredmények viszont másról tanúskodnak.
Az ősi amerikai fajták genetikai nyomait ugyanis még mindig fel lehet fedezni Dél- és Közép-Amerika modern kutyáiban. A perui meztelen kutyában és a mexikói meztelen kutyában olyan DNS-t találtak, amely az őslakos ebektől származik.
A kutatók következő célja az, hogy tovább építsék a családfát. Ehhez arra lesz szükség, hogy az eddig nem vizsgált fajtáktól is begyűjtsék a szükséges mintákat.
