Szakértők szerint amennyiben nem csökken a kibocsátás, a szén-dioxid-szint a század közepére 50 millió évvel ezelőtti értéket érhet el. Ekkor a hőmérséklet átlagosan 10 fokkal volt melegebb, alig fordult elő jég a bolygón, a tengerek szintje pedig sokkal magasabb volt, mint manapság.
Az atmoszférában található karbonszint természetes módon változik az évezredek során. Az ipari forradalom óta azonban felborult a folyamat, az emberek ugyanis drámai módon növelték a szén-dioxid mennyiségét, ezzel együtt a hőmérséklet is emelkedett.
A tudomány számtalan módszert ismer a múltbeli szén-dioxid arány megmérésére – például a sarki jégben található légbuborékok elemzését. Az új kutatásban a szakértők nagyjából 1 500 korábbi számítást használtak fel, hogy megállapítsák, miként változott az anyag légköri jelenléte az elmúlt 420 millió év során.
Az elemzés kimutatta, hogy a maihoz hasonló mennyiség utoljára 3 millió éve volt mérhető. Ha azonban nem kezdünk valamit a szén-dioxid-kibocsátással, egy sokkal ősibb rekord is megdőlhet.
Ekkor a Föld egészen más képet mutatott, mint napjainkban.
Dana Royer, a Wesleyan Egyetem szakértője és az új tanulmány társszerzője szerint a korai eocén alatt a felszíni hőmérséklet jóval melegebb volt, és nagyon alacsony volt az állandó jégfelület – a mai Kanada sarki területein például pálmafák nőttek és krokodilok tanyáztak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az alaszkai favágóknak pár évtizeden belül a fenyőkről a pálmákra kéne váltaniuk. A magas szén-dioxid-szint egy jóval lassabb, viszont megállíthatatlan átalakulást fog megindítani.
A hőmérséklet növekedése már manapság is látványos hatásokkal jár – a sarkokon például már megfigyelhető az olvadás. A hőhullámok egyre intenzívebbé és gyakrabbá válnak, az óceánok többször öntik el a part menti településeket, a bozóttüzek pedig sosem látott rendszerességgel csapnak le az utóbbi időben.
Ha az emberiség nem szorítja vissza a kibocsátást, 2250-re az ipari forradalom előtti mennyiség közel tízszeresére növekedhet a szén-dioxid szintje. A legrosszabb esetben ezzel párhuzamosan a Nap energiája is növekedni fog – ez évmilliónként természetes módon meg is történik. A kettő együttes eredményeként a bolygó számunkra lakhatatlanná válna.
Bár ez egy igen szélsőséges forgatókönyv, mégis rávilágít: a környezetszennyezés egy olyan folyamat, amely fajunk fennmaradását is veszélyezteti.
