Tudomány

USA nagyságú homokvihar tombolt a Marson

Nem sokkal a marsi szél felszínformáló tevékenységének elemzése után újabb érdekességet figyelhettek meg a kutatók. A közelmúltban két héten alatt két hatalmas homokvihar is tombolt a vörös bolygón.

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszondája kimutatta, hogy mindkét vihar az Acidalia Planitia nevű síkság területén alakult ki, a Mars északi régiójában. A homokviharok ezután délnek indultak meg, egyre nagyobbá váltak, végül USA nagyságúvá fejlődtek.

Richard Zurek, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatója és a Mars-program vezetője szerint csapatával azon dolgoznak, hogy megértsék a Mars időjárást. A helyi jelenségek ugyanis bizonyos esetekben igen nehezen magyarázhatóak.

Az egyik érdekes kérdés az, hogy mi határozza meg a homokviharok méretét? A vörös bolygón sok helyi viharral találkozni, melyekből néhány regionálissá, és még annál is kevesebb a légkörbe emelkedve globálissá válik.

Az eddigi adatok alapján a kutatók megállapították, hogy az egész bolygót érintő viharok tavasszal és nyáron alakulnak ki a déli féltekén. Ekkor jár a Mars a legközelebb a Naphoz, így a csillag jobban melegíti a felszíni szeleket.

Csupán a legkisebb szemcsék képesek az atmoszférába emelkedni, ezért viszonylag ritkán fordultak elő globális homokviharok, mióta a NASA a Marsot vizsgálja. Az egyik leghíresebb ilyen jelenséget 1971-ben figyelték meg, 2007-óta azonban egyetlen, az egész bolygót érintő vihart sem láttak.

Míg a helyi por a légkör alsóbb rétegeiben található meg, a felső régiókat a bolygó holdjairól, a Phobosról és a Deimosról származó szemcsék uralják. Ezek a részecskék olyan nagy mennyiségben vannak jelen, hogy a NASA egyik új modellje szerint a marsi por nagy részét a bolygóközi forrásból származó anyagok teszik ki. Az erre vonatkozó adatokat a Mars Atmosphere and Volatile Evolution Mission (MAVEN) űrszonda gyűjtötte be.

Bár több bizonyíték is van az elméletre, Zurek szerint az atmoszféra felső rétegei nincsenek komoly hatással a felszíni időjárásra. A részecskék időnként összeállhatnak felhőkké, de komoly eredménnyel ezek képződése sem jár. A szakértő hozzátette, hogy a távoli múltban, amikor jóval több por érte el a Marsot az űrből, ezek a felhők valóban befolyásolhatták a felszíni jelenségeket.

(Live Science)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik