Tudomány

Rejtélyes halálesetek történtek az Árpád-házban

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 02. 09. 17:18

Korábban a témában:

Ha Álmost tekintjük az első magyar uralkodócsalád alapítójának, és elfogadjuk, hogy 850 táján szerezte meg nagyfejedelemként a főhatalmat, akkor elmondhatjuk, hogy az Árpád-ház négy és fél évszázadig ült a magyar trónon. Sok víz lefolyt a már akkor is vén Dunán, de a rejtélyes halálesetek a dinasztiaalapítóval kezdődtek.

A források kínzó, fájdalmas hiánya miatt szinte semmit nem tudunk első nagyfejedelmünkről – amit mégis, arról itt beszélt a 24.hu-nak korábban Szabados György történész.

Álmos nagyfejedelem

Mégis “köztudott”, hogy Álmos a Kárpát-medencébe érkezéskor rituális gyilkosság áldozata lett, ám ez a feltételezés igen gyenge lábakon áll. A krónikás irodalom csupán annyit közöl, Álmost még “Erdélyországban” megölték, mert nem léphetett Pannónia földjére – ennek okát viszont hiába keressük a forrásokban.

Egyes történészek szerint elképzelhető, hogy kazár szokás szerint a besenyőktől elszenvedett vereség miatt kellett életét adnia, illetve a magyarok követhették azt a kazár rítust, miszerint a szakrális vezetőt 40 évnyi regnálás után szertartásosan megfojtották egy selyemzsinórral.

Nem tudjuk, mi történhetett, de gyanús a biblikus párhuzam: Mózes sem léphetett az ígéret földjére…

Feszty-körkép (Array)
Részlet a honfoglalást ábrázoló Feszty-körképről

Másrészt a magyar állam alapjaiban különbözött a kazártól, miért lenne egyértelmű, hogy a szakrális gyilkosság a magyarok közt is élt volna? Harmadrészt Anonymus mester nem ír Álmos haláláról. Szerinte Ung elfoglalása után négynapos mulatságot tartottak, majd Álmos fiát, Árpádot tette meg utódjának. Ezután a Névtelen nem szerepelteti többé Álmost, nem említi halálát, megölését sem.

Negyedrészt pedig nagy valószínűséggel nem vertek el minket a besenyők, az indokokat itt soroljuk.

Ez alapján azt is feltételezhetjük, idős korára hivatkozva, és mert a nagy feladat rá eső részét teljesítette, átadta örökségét az életerős fiúnak, ő maga pedig utolsó éveire, hónapjaira “visszavonult”. A jelenleg hozzáférhető források alapján Álmos nagyfejedelem egész egyszerűen eltűnt a történelem színpadáról.

Szent Imre herceg

A következő áldozat Szent István fia, Imre herceg volt 1031-ben. Halálának okát magyar forrás nem említi, a lengyel-magyar krónika úgy tudja, súlyos betegség vitte el. A hildesheimi évkönyv szűkszavúan annyit ír, a trónörökösre vadászat közben támadt egy sebzett vadkan, Imre belehalt sérüléseibe. Ez utóbbi “variációt” fogadja el ma a történészek többsége.

A következményeket ismerve nem túlzás, hogy a herceg halála csaknem romlásba döntötte a keresztény államot, így hát nem csoda, ha sokan máig merényletre gyanakodnak. Nevezzük német szálnak, hogy II. Henrik német-római császár halálával 1024-ben kihalt a Szász-dinasztia, a trónt a Száli-házból származó Konrád szerezte meg.

Csakhogy Henriknek éltek még közeli férfi rokonai, például Imre magyar herceg az unokaöccse volt. Így hát az új császárnak lehetett rá oka, hogy alkalom adtán eltegye láb alól az esetleges trónkövetelőket.

Arról viszont semmiféle tény, de még csak utalás sem maradt ránk, hogy akár István, akár Imre pályázott-e a császári koronára, vagyis Konrád esetleges félelmeinek lehetett-e alapja.

A másik, a magyar szál ennél szövevényesebb, de mindenképp kerek történet. Tonuzóba besenyő vezért többek között a Tátony nemzetséggel szokták összefüggésbe hozni, mindkét név jelentése feloldható Vadkanként is. Vazul “herceg” pedig, aki Taksony nagyfejedelem unokája, Szent István unokatestvére volt, a Tátony nemzetségből választott magának feleséget.

Hartvik püspök Szent István legendájában utal rá, hogy a király különlegesen kegyetlen módon végeztette ki: élve eltemettette. Tudjuk azt is, hogy Imre halála után István megvakíttatta Vazult, fülébe forró ólmot öntetett, így tette alkalmatlanná az uralkodásra azt az embert, aki a régi jog szerint pályázhatott volna a trónra. Vazul fiait pedig száműzte.

Na most: elképzelhető, hogy ami Vazullal és fiaival történt, bosszú volt a herceg meggyilkolásáért, és a német évkönyv utalása a vadkanra nem az állatot, hanem Tonuzóba és a Vazul-fiak nemzetségére utal. Egyes vélemények szerint kimondatlanul, de erre utal a Képes Krónika is, amikor egy képen ábrázolja Imre temetését és Vazul megvakíttatását…

Imre temetése és Vazul megvakíttatása a Képes Krónikában

Levente, András és Béla

Vazul három fia később hazatért és megszerezte a hatalmat, majd mindannyian igen furcsa véget értek. A legidősebb, Levente már a visszérkezéskor hirtelen elhunyt, az okát nem tudjuk, de Kanyó Ferenc a Múlt-kor történelmi magazin téli számában kiemeli, a Képes Krónika szinte kárörvendően számol be róla:

Levente éppen ezekben a napokban halt meg; ha tovább élt volna és hatalmat nyer az országban, kétségtelenül egész Magyarországot megrontja a pogány bálványozással; minthogy Levente nem élt katolikus módra, a Dunán túl, Taksony falvánál temették el; mondják, ott van eltemetve pogány módra őse, Taksony is.

Ki tudja, mi történt vele… A korona így a középső testvérre, Andrásra szállt, aki néhány évnyi békés uralkodás után testvérháborúba keveredett öccsével, Bélával. Az agyvérzés miatt félig bénult uralkodó egy csatában balesetet szenvedett: lovak, szekerek gázoltak át rajta, de túlélte. Béla fogságába esett, és a krónika szerint:

…mivel a Bakony erdejében Zirc nevű udvarházában gondatlanul tartották, meghalt.

A későbbi I. Bélának nyilvánvalóan nem állt érdekében a király gyógyulása, de továbbra is rejtély, hogy tett-e ellene valamit. Ha igen, úgy rá is lesújtott a bosszú. Dömösön 1063-ban, épp egy magyar-német háborúra való készülődés véghajrájában ráomlott a trón, kisvártatva elhunyt. Azt beszélik, halála épp jókor jött a német támogatást élvező ellenpártnak, amely András fiát, Salamont akarta királynak…

Könyves Kálmán

Könyves Kálmán királyunk is érthetetlen módon hagyta itt a földi világot, már amennyiben hihetünk a krónikás beszámolójának:

… a király súlyosan betegeskedni kezdett; volt egy Draco nevű olasz orvosa, akiben felette megbízott. Ez flastromot rakott a király fülére, mert gyötörte a fejfájás; a flastrom ereje a fül üregén át kiszívta agyának nem kicsiny részét.

Könyves Kálmán a Thuróczi-krónikában (Wikipedia)

A két István és Béla

A XI. század végén III. István uralkodását két ellenkirály szította belháború is beárnyékolta. Az egyik II. László néven ült a trónon néhány hónapig, és már a kortársak szerint sem természetes halált halt. Őt ugyancsak “ellenkirályként” öccse, IV. István követte, akit III. István haddal győzött le, csak a déli végeken tudta magát tartani bizánci segítséggel.

Zimony várába zárkózva halt meg igen hamar, a magyar források nem árulják el, hogyan. De a görög történetíró, Niketas Choinates megadja a feleletet: saját hívei gyilkolták meg a szabad elvonulásért cserébe.

Amikor ugyanis eret vágtak Istvánon, a vágás kötését méreggel kenték be. Ez azután az egész testét átjárva és átitatva a legfontosabb testrészeket áthatotta, és a férfiú életének véget vetett

– idézi Kanyó Ferenc.

Magyar forrás nem erősíti meg, de a krónikás szerzetes, Lübecki Arnold úgy tudja, III. Istvánt öccse, a későbbi III. Béla mérgeztette meg, hogy megkaparintsa a trónt. Bizonyíték nincs rá, de gyanús, hogy István áldott állapotban lévő felesége elmenekült az országból, és az esztergomi érsek egy ideig nem volt hajlandó Bélát megkoronázni.

Végezetül a pletykák szerint III. Béla, az Árpád-ház egyik legnagyobb királya sem természetes halált halt. Az elég gyengécske elmélet szerint Kalán pécsi püspök tette el láb alól mérgezett ostyával…

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.