A furcsa alakzatokat egy brit és brazil szakértőkből álló kutatócsoport fedezte fel a Brazília északnyugati területén található Acre államban. A geoglifákat több évszázadon át takarták a fák, egészen addig, amíg a modern erdőirtásnak köszönhetően elő nem bukkantak.
A több mint 450 azonosított alakzat funkciója még kérdéses. A régészek nem tartják valószínűnek, hogy a nyomok települések maradványai lennének, mivel a feltárások során csak igen kevés tárgyi emlék került elő. A legesélyesebb jelenleg az, hogy a különös struktúrákat csak alkalmanként használták, talán rituális célokra.
Jennifer Watling, a São Paulo-i Egyetem régésze és az ásatások vezetője a kutatás alatt még az Exeteri Egyetem PhD hallgatója volt. A szakértő úgy gondolja, a tény, hogy az alakzatok évszázadokon át rejtve voltak, ellentétes azzal az elképzeléssel, mely szerint az Amazonas-medence erdeje egy érintetlen ökoszisztéma.
A kutatók éppen ezért utána akartak járni, hogy miként is festhetett a környezet kétezer évvel ezelőtt. A szakértők arra voltak kíváncsiak, mennyire volt erdős a terület a geoglifák létrehozásának korában, illetve mennyire alakíthatták át a tájat az emberek.
A kutatók ezért a minták begyűjtése után nagyjából hatezer évnyi vegetációs alakulást és tűzesetet rekonstruáltak két alakzat környékén. Az elemzés kimutatta, hogy a korabeli emberek komoly bambuszirtást végeztek, a geoglifák kialakításához pedig kisebb, átmeneti tisztásokat hoztak létre.
Figyelemreméltó, hogy az ősi civilizáció ahelyett, hogy nagyobb fás területeket égetett volna fel, inkább úgy alakította át környezetet, hogy a gazdaságilag értékes fákra összpontosított. A szakértők rájöttek, hogy a korabeli speciális erdőgazdálkodás nyomai ma is megfigyelhetőek a helyi erdők biodiverzitásán.
A kutató hozzátette, felfedezésük az őslakosok találékonysága mellett azt is bemutatta, hogy mennyire fontos lenne napjainkban az ősi népcsoport eljárásához hasonló alternatívát találni.
