Az intézmény kutatói azt találták, hogy azok a hallgatók, akik több önegyüttérzést tanúsítottak, sokkal energetikusabbak, élettel telibbek és optimistábbak voltak az egyetem első félévében, mint a többiek. Az egészséges önszeretettel pedig a motivációjuk és a “harci kedvük” is nőtt.
Katie Gunnell, a tanulmány vezető szerzője szerint a vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy középiskola és az egyetem közti átmenettel jelentkező pszichés stressz enyhíthető az önegyüttérzés segítségével. Az önegyüttérzés ugyanis kielégítheti az autonómia, a kompetencia és a kapcsolatteremtés szükségleteit, ez pedig szellemi jóléthez vezet.
És hogy mit is kell tenni azért, hogy kialakuljon az önegyüttérzés? Nos, kezdetben elég, ha az ember kerüli a negatív önítéleteket illetve az alkalmatlanság érzetét. Jó gyakorlat lehet, ha pozitív önértékeléseket írunk egy alapvetően negatív tapasztalatról. Fontos, hogy az ember legyen kedves magával, ne fogalmazzon meg túl sok negatív önkritikát, viszont ismerje fel általánosságban a kudarcot, és legyen mindig lélekben ott a döntő pillanatokban.
Peter Crocker, az egyetem kineziológusa és a tanulmány társszerzője úgy gondolja, a kutatás rámutatott, hogy az egyetemi gólyák igen stresszesek.
Sok tanulót sokkolhat, hogy míg középiskolában könnyű jó jegyeket szerezni, addig főiskolán egészen más teljesítményre van szükség. További probléma lehet, hogy a félévek során sokan otthonuktól távol laknak, és az új környezetben gyakran hiányzik az iskolában megszokott szociális támogatás. Az önegyüttérzés azonban jó stratégia lehet a fentiek helyettesítésére.
Crocker szerint kutatócsapata korábban már bebizonyította, hogy az önegyüttérzési gyakorlatok jelentősen csökkenthetik a profi női sportolók önkritikáját és negatív gondolatait.
A kutatók úgy vélik, az eredmények rávilágítottak: érdemes lehet az elsőéves egyetemisták és főiskolások számára önegyüttérzési foglalkozásokat létrehozni.
(Via: University of Brit Columbia)
