Az 540 millió éves zsákszerű élőlény maradványait Kína középső területén fedezték fel. A teljesen újszerű jövevény a Saccorhytus coronaries tudományos nevet kapta, amely a faj mellett egy teljesen új nemzetséget is jelöl. Az élőlényt a most kialakított Saccorhytidae családba sorolták be – a saccus a latin zsák szóra, míg a rhytis a görög ráncra utal.
Simon Conway Morris, a Cambridge-i Egyetem szakértője és az új tanulmány szerzője szerint az élőlény az újszájúak korai képviselőjeként számtalan más, ma is élő faj őse lehet, többek közt a miénk is.
Szabad szemmel a fosszíliák, melyeket tanulmányoztunk, apró fekete szemcséknek tűnhetnek, de a mikroszkóp alatt a részletesség szintjétől leesik az ember álla
– állapította meg a kutató.
Első ránézésre a S. coronaries valóban nem úgy néz ki, mintha a rokonunk lenne. A nagyjából 1 milliméter hosszú élőlény a tenger fenekén található homokszemek közt élhetett a kambrium korszaka alatt.
Conway Morris szerint így az élőlényből a melléktermékek a szájszervén keresztül távozhattak.
Ez lehet a közös ős
Az újszájúak legkorábbi ismert leletei nagyjából 520-510 millió évesek, abból az időszakból származnak, amikor már el is kezdtek gerincesekké, tengeri zsákállatokká, tüskésbőrűekké és félgerinchúrosokká alakulni. A sokszínű élőlények közös ősének leírása éppen ezért komoly kihívás volt a tudósoknak.
A most felfedezett mikrofosszíliák azonban sokat segítettek. A szakértők elektronmikroszkópos és komputertomográfiás vizsgálattal elemezték a maradványokat, így állítottak össze egy általános képet a faj egy egyedéről.
Dzian Han, a kínai Északnyugati Egyetem szakértője szerint hatalmas mennyiségű mészkövet – mintegy 3 tonnányit – kell még átnézniük, de az eddig előkerült nyomok alapján így is sok kérdést tudtak megválaszolni – többek közt azt, hogy a felfedezett faj feltehetőleg nem egy korai tüskésbőrű, hanem még annál is primitívebb létforma volt.
Az elemzések azt mutatták, hogy a S. coronariesnek kétoldalúan szimmetrikus teste volt, ezt a jellegzetességet később leszármazottai is örökölték. Az élőlénynek rugalmas, vékony bőre lehetett, ami arra utal, hogy voltak izmai, melyek talán a vízben való mozgást vagy a táplálkozást segítették.
Az élőlény szájánál található kúpszerű szerkezetek feltehetőleg azt a célt szolgálták, hogy eltereljék vizet, így a folyadék nem került be a jövevény szervezetébe. A kutatók úgy gondolják, ez a struktúra lehet a kopoltyúk korai őse.
(Via: Live Science)
