Tudomány

SICVLICIDIVM: gúnyoszlopot állítottak a székely vértanúk sírjára

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 01. 07. 15:00

Korábban a témában:

A siculicidium két latin szóból, a siculus (székely) és a cidium (öldöklés) összeolvasztásából jött létre, jelentése: székelyöldöklés, székelyek legyilkolása. Egy kronosztikon, amely az s kivételével a betűket római számként összeadva elmondja a dátumot is – 1764.

Abban az évben, január 7-én császári katonák 200 fegyvertelen székelyt, köztük nőket és gyerekeket mészároltak le Madéfalván a túlbuzgó és kegyetlen Siskovics József altábornagy parancsára.

Az erőszak erőszakot szült

Mária Terézia királynő elrendelte, hogy a Délvidék és Horvátország mintájára Erdélyben is határőrséget kell szervezni. Ennek érdekében 1762 áprilisában teljhatalmú biztossá nevezte ki az Erdélyben nem túl népszerű Adolf Buccow tábornokot, katonai főparancsnokot. A sorozás egyszerre indult Székelyföldön és a román Naszód vidékén.

A zömében jobbágysorban élő románoknak ezzel egyben szabadságot is ígértek, számukra egyértelműen felemelkedés volt a határőrség, így jelentkeztek is tömegesen, önkéntesen. A székely viszont, az ősi szabadsággal rendelkező katonanép feltételeket szabott: egykori szabadságait akarta visszakapni, régi törvényei szerinti bánásmódot követelt és azt, hogy Erdélyből ne vigyék ki katonáskodni.

A sorozás itt részben önkéntes alapon, részben erőszakkal történt, ami 1762 szeptemberére pattanásig feszítette a helyzetet. Udvarhely- és Bardócszék is megtagadta az összeírást, mire Buccow személyesen jelent meg Udvarhelyen. A székelyeknek sem kellett több, tömegesen tódultak ők is elégedetlenségüket kifejezni, a tábornok dolgavégezetlenül távozott.

Hasonló ellenállást fejtett ki Háromszék, Csík és Gyergyó népe, utóbbi rátört Buccow szállására, kis híján agyon is verte a főtisztet.

Tárgyalásra támadás

Egyre inkább elszabadultak az indulatok, gyakoriak voltak a túlkapások, a fegyvert kapott, de határőrnek fel nem esküdött “katonák” a közbiztonságot fenyegették. A helyzet eszkalálódását elkerülendő a királynő bölcs döntést hozott: 1763. január 6-án parancsba adja, csak az önként jelentkezőket vegyék fel határőrnek.

Buccowot Bécsbe rendelték, Székelyföldre vegyes katonai-polgári bizottságokat küldtek a kedélyek lecsillapítására, a főparancsnokságot pedig márciusban a látszólag körültekintőbb Siskovics József báróra bízták. De a királynő parancsa ellenére a helyzet mit sem változott, a császáriak “fegyvere” továbbra is az erőszak maradt, a székelyek kitartottak követeléseik mellett. Siskovics pedig az idő múlásával már csak presztízsokokból is egyre kétségbeesettebben próbált bizonyítani.

A módszer maradt a megtörés, a tragédia küszöbön állt. A Siskovics-bizottság 1763 decemberében szállt ki Csíkba, a határőrnek állni nem akaró férfiak az erdőbe húzódtak. Egyben segítséget kértek Udvarhelyszéktől és Háromszéktől, utóbbiból meg is érkezett az erősítés. Tárgyalásokat kezdeményeztek a “sorozókkal”, de felkészültek a legrosszabbra is: a néhány ezer összegyűlt székely felének tűzfegyvere volt, a többiek fejszével, doronggal rendelkeztek csupán.

Fontos tény, hogy a székelyek részéről semmiféle agresszió nem történt, petíciókkal, küldöttségek útján igyekeztek lebeszélni a császári tiszteket az összeírásokról. Ám a Madéfalvára érkező Carato ezredes mégis arra kapott utasítást Siskovicstól, hogy erőszakkal verje szét az ott gyülekezőket.

A parancs értelmében 1764. január 7-én hajnalban két tábori ágyú kezdte lőni az alvó falut, majd 1300 császári katona rontott az ágyból kiugró, menekülő embereket: legkevesebb 200 székelyt, férfiakat, gyerekeket, nőket gyilkoltak le az órákig tartó hajszában, a házakat kifosztották, felgyújtották. Ez volt a madéfalvi veszedelem, a siculicidium.

Meggyalázták a sírjukat

A brutalitás meghozta az eredményt: ahol a katonaság ágyúi kíséretében megjelent, a székek lakossága sorra letette a hűségesküt, a Bécsből előírt határőrezredeket még az év során sikerült kiállítani. Közben pedig ezrek és ezrek keltek útra a török fennhatósága alatt álló Moldvába, hogy meneküljenek az osztrák önkény, az erőszakos hadi szolgálat alól. A székelyek úgy mondják, elcsángáltak…

A császári hatalom nem érzett lelkifurdalást. A Madéfalva halottait rejtő tömegsírra, a falu és Csíkcsicsó közti Vészhalomra emlékművet helyeztetett, rajta a latin nyelvű felirat maró gúny és felsőbbrendűség volt:

A székelyek megfékezett gőgje nyugszik itt.

De a székely a földre tiporva sem hagyta magát, az emlékmű hátoldalára ismeretlen kezek hamar felvésték: “Itt emelt magának a gonoszság oltárt – Mondd el hóhérinkra a CIX-k soltárt”. Igen vastag átokról van szó, a zsoltár itt olvasható.

Mária Terézia fiában, a felvilágosult II. Józsefben volt annyi emberség, hogy ottjártakor – uralkodóként – a szégyenoszlopot leromboltatta.

Ezután több keresztet és kopjafát emeltek a síron, ahol 45, főleg háromszéki áldozat nyugszik.

Székely nép!

A méltó emlékezést lehetővé tevő alkotás közadakozásból épült, a terveket 1892-ben ingyen készítette el a csíkszeredai származású, Budapesten élő Tamás József építészmérnök. A kivitelezést Szász Imre építész vállalta, a Turul Köllő Miklós szobrászművész alkotása. Hosszú évek után végül 1905. október 8-án avatták fel a ma is álló emlékművet. Felirata:

SICULICIDIUM
1764. JAN. 7.
A HATÁRŐRSÉG ERŐSZAKOS SZERVEZÉSEKOR
MADÉFALVA HATÁRÁBAN
1764. JAN. 7ÉN HAJNALBAN
A CSÁSZ. KATONASÁG ÁLTAL VÉDTELENÜL LEKASZABOLT
CSÍK ÉS HÁROMSZÉKI
200 SZÉKELY VÉRTANU EMLÉKÉRE
KIK AZ ŐSI SZABADSÁGÉRT VÉRZETTEK EL.
EMELTE AZ UTÓDOK HÁLÁS KEGYELETE
1899.

SZÉKELY NÉP! ITT HULLOTT ŐSEIDNEK VÉRE
KIKET ZSARNOK ÖNKÉNY BOSSZUS KARJA ÉRE
MIDŐN ALKOTMÁNYOS SZABADSÁGOD VÉDTÉK
SZÖRNYŰKÉP OLTÁK KI SOK ÁRTATLAN ÉLTÉT
DE BÁR ELVESZTEK ŐK ÁDÁZ FEGYVER ALATT
EMLÉKÖK NEM VÉSZ EL ÖRÖKRE FENMARAD
MERT HŰ KEGYELETBEN MEGTARTOD ŐSEID
ÍGY ÉL MAJD EMLÉKÖK IDŐTLEN IDEIG.

(Kiemelt kép: a madéfalvi emlékmű, részlet Veres Nándor fotójából/MTI)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.