Tudomány

Így vesztették el Erdélyt a magyarok

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 12. 01. 13:00

Korábban a témában:

A XIX. század folyamán a román nép is bejárta a nemzetté válás útját. Az erdélyi triászként is ismert Samuil Micu-Klein, Gheorghe Sincai és Petru Maior köré tömörült értelmiség mert nagyot álmodni. Megszületett és mély gyökereket vert az azóta is hivatalos szinten tartott “eredetmítosz”, a dák-román folytonosság elmélete. E szerint ugye a románság az ókori dákok egyenes leszármazottja, a Krisztus előtti időktől a nagyjából a mai Romániát lefedő terület lakója.

Ez vált a területi igények egyik legfontosabb propagandaeszközévé, hivatkozási alapjává. Az addigi cirill írást a latin betűk váltották, a szókészletet és a nyelvtant is szó szerint a megszólalásig közelítették a latinhoz. Moldva és Havaselve egyesüléséből 1859-ben megszületett a Román Királyság, az értelmiség pedig megfogalmazta igényét – többek között – Erdélyre és Kelet-Magyarországra.

Pontosabban a románság egy államban való egyesítésére, a román fejedelemségek újbóli egyesítésére.

Azért újbóli, a XVI-XVII. század fordulóján volt néhány nap, amikor Vitéz Mihály, Havaselve uralkodója egyszerre uralta Erdélyt és a két román vajdaságot. A román történetírás a „fejedelemségek” első egyesítőjét, vagyis Nagy-Románia megalapítóját tiszteli benne. Más kérdés, hogy Mihály soha nem egyesítette tartományait, de a hittel szemben a tények mit sem érnek.

Titkos szerződés Erdélyért

Számunkra a lényeg most úgyis az, hogy a Román Királyság számára 1916-ban jött el az első alkalom magyar területek elcsatolására. Az ország fegyveres semlegesként Németország és a Monarchia oldalán vett részt az első világháborúban, ám engedett csábításának. 1916 augusztusában Románia titkos szerződést kötött az antanttal, hogy hátba támadja az Osztrák-Magyar Monarchiát, a háború végéig kitart, azaz nem köt különbékét.

Cserébe pedig a királysághoz csatolhatja Erdélyt és Kelet-Magyarországot a Vásárosnamény–Debrecen– Csongrád–Tisza vonalig.

A román hadsereg még augusztusban betört Magyarország területére, de az ellentámadás szinte elsöpörte, december elején a német és osztrák-magyar csapatok Bukarestből indultak Románia teljes megszállására. A kormány megkötötte a különbékét, amivel a bukaresti titkos szerződés értelmében máris elvesztette jogát az odaígért magyar területekre.

1918- végére nagyot fordult a kocka, a Magyar Királyság lakói saját bőrükön érezték a gall vezér, Brennus szavainak kínzó igazát: “Jaj a legyőzöttnek!”

Azonnali egyesülés

Az Osztrák-Magyar Monarchia kapitulációja után három héttel, 1918 novemberének végén a román katonák ismét betörtek Erdélybe, és a székelyek lokális, önszerveződő ellenállását leszámítva akadálytalanul haladtak nyugat felé.

Eközben itthon a kisebbségekkel való megegyezést szorgalmazó Károlyi-kormány segítségével megalakult a Román Nemzeti Tanács, amelynek képviselőivel Jászi Oszkár nemzetiségügyi miniszter Aradon tárgyalt. Nyilván a jövőbe senki nem láthatott, de utólag nagyon szomorú, hogy amikor a magyarországi románok Gyulafehérvárra hirdettek nemzetgyűlést, kormányunk a vár tiszti kaszinójának nagytermét bocsátotta a gyűlés rendelkezésére, és vonatokat is biztosított a képviselők utazásához.

A december 1-jén megtartott gyűlésen 26 magyar vármegyéből 600 képviselő volt jelen, és még ugyanennyi küldött a Regátból és a román hadseregből. A nemzetgyűlés – a románság számbeli többségére hivatkozva – kimondta Erdély azonnali egyesülését a Román Királysággal. Az utcákon százezres tömeg ünnepelt, az emberek egyházi és nemzeti dalokat énekeltek, román nemzeti és vörös zászlókat lobogtattak.

A román hadsereg pedig a gyulafehérvári gyűlés által felhatalmazva érezve magát sorozatos szerződésszegések közepette folytatta előrenyomulását nyugatra, december 8-án átlépte az antant által kijelölt demarkációs vonalat is.

Hatalmasat nyert Románia

A magyarok pedig Kolozsvárott álltak ki a magyar államközösség fenntartása mellett december 22-én, az erdélyi szászok pedig 1919 januárjában – alkalmazkodva a status quóhoz – a Romániával való egyesülés mellett döntött. Merthogy ekkor Erdély már román megszállás alatt állt, a katonaság karácsony másnapján vonult be Kolozsvárra.

Április végéig a Tiszáig jutottak, majd a Magyar Tanácsköztársaság augusztus 1-jei bukása után az antant határozott tiltása ellenére átlépték a folyót, és augusztus 4-én bevonultak Budapestre. Nem volt mit tenni, a győztes mindent vitt, a nagyhatalmak a béketárgyalásokon meg sem hallgatták a magyar álláspontot.

A Romániához csatolt 103 000 km²-es terület 5,2 milliós lakosságának 53,8százaléka volt román, 31,6 százaléka magyar és 10,7 százaléka német. A románság ezzel az aránnyal éppen úgy alkotott többséget Erdélyben, mint a soknemzetiségű, ezért széthullásra ítélt Magyar Királyság területén a magyarság.

Az első világháború után Erdély, Dél-Dobrudzsa és Besszarábia megszerzésével Románia 140 ezerről 297 ezer négyzetkilométerre növelte területét az első világháború után, lakossága 8-ról 16 millió főre nőtt, ipari kapacitása pedig 250 százalékkal emelkedett. December első napja pedig 1990. óta Románia hivatalos nemzeti ünnepe: a „Nagy Egyesülés Napja”.

(Kiemelt kép: román katonák Budapesten/Wikipedia)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.