Egyre több ember vált a gluténmentes étkezésre, miközben azokban, akik még nem kezdtek neki, felmerül a gondolat, hogy vajon tényleg van valami ebben az újsütetű őrületben? Vajon azért hallani róla egyre többet, mert a gluténérzékenység egyre durvább méreteket ölt?
A tengerentúlon az amerikaiaknak mindössze 1 százaléka szenved lisztérzékenységben, ami elég ritka genetikai betegség, és ez a szám nem is nagyon növekszik, mivel egy idei tanulmány szerint nem volt kimutatható változás 2009 óta. Azokról pedig, akik azt mondják, hogy nem lisztérzékenyek, de a gluténra rosszul reagálnak, egy 2013-as kutatás mutatta ki, hogy alighanem csak a fejükben létezik a probléma.
Akkor mégis mi van a háttérben?
Alan Levinovitz, a James Madison Egyetem adjunktusa szerint pszichológiai és viselkedési változások játszanak szerepet a gluténmentes mánia terjedésében. Róla egyébként érdemes tudni, hogy írt egy könyvet, ami a The Gluten Lie (A Glutén Hazugság) címet viseli, illetve régóta tanulmányozza a vallás és az orvostudomány kölcsönhatásait.
A könyvben Levinovitz interjút készített a Monash Egyetem gasztroenterológiai igazgatójával, Peter Gibsonnal is, aki szerint a nem cöliákiás gluténérzékenység valójában nem is létezik, és szerinte akik gluténmentes diétát folytatnak, csak azért érzik magukat jobban, mert alapvetően változtatnak az étkezési szokásaikon, egészségesebb irányba.
Még a családtagjaimon is észrevettem ezt a jelenséget, mert úgy döntöttek, hogy nem esznek több gyorskaját, hanem friss zöldségeket fogyasztanak, odafigyelnek a főzési szokásokra, és máris minden jobb
– mondta a doki az interjúban, aki arra is rámutatott, hogy lehet a glutént hibáztatni, de a valóság az, hogy legalább 500 másik dolog is befolyásolja a javulást, ami ugyanakkor nem zárja ki, hogy az étkezési szokások megváltoztatására valóban szükség lehet. Abba pedig senki nem akar belegondolni, hogy a gluténmentes táplálkozás okozta javulás nem azért van, mert megszűnt az allergiát kiváltó ok, hanem azért, mert ez az egész csupán lelki eredetű volt.
Forrás: IFLScience
