Tudomány

Bárki végiglebeghet a Nemzetközi Űrállomáson

24.hu
24.hu

2016. 11. 14. 11:01

Nem kell fellövetni magunkat az űrbe, és nincs szükség évekig tartó felkészítésre sem az óriási centrifugában: elég csak elindítani a videót és gondolatban kikapcsolni a gravitációt.

Azoknak, akik minden pénzt megadnának azért, hogy ott legyenek az űrben keringő űrállomáson, most itt a lehetőség, és még csak fizetni sem kell érte, köszönhetően az olyan modern technológiáknak, amit úgy hívnak, hogy videofeltöltés, és 4K felbontás (mert ugyebár hol tart már a tudomány). Persze a Föld körül keringő bázisról már sok felvételt láthattunk, az viszont biztos, hogy
ennyire részletesen, és ilyen jó felbontásban mozgóképen még biztosan nem járhattuk be az ISS-t.

Éppen ezért mindenképpen érdemes rááldozni azt a közel 20 percet, amennyi időt igénybe vesz az akár 2160p felbontásban is élvezhető videós tárlatvezetés. Főleg azért, mert a kamera nem csupán egyszerűen végigmegy minden helyiségen, hanem közben plusz információkkal is gazdagszunk, mivel folyamatosan írják, hogy éppen hol járunk, sőt, az űrállomás térképén meg is mutatják nekünk.

Jól látható, hogy nagyjából nincs egyetlen négyzetcentiméternyi olyan hely sem, ami üres lenne, mindenhol kábelek, csatlakozók, felfogatások, kisebb-nagyobb rekeszek vannak, ahol pedig mégsem, oda vagy került valami felirat, vagy találunk valami kilincset, kapaszkodót.

A Nemzetközi Űrállomás program

Az ISS tizenhat ország közös programja, és első modulját 1998. november 20-án indították, és azóta kering úgynevezett alacsony Föld körüli pályán, miközben naponta nagyjából 100 métert veszít a magasságából, bolygónkat pedig 92 perc alatt kerüli meg. Ebben az a fantasztikus, hogy így a rajta tartózkodó asztronauták közel 16 napfelkeltét élnek meg 24 óra leforgása alatt.

Az űrállomás igazi nemzetközi együttműködésben készült és működik. Jó példa erre, hogy az oxigén előállításáról az orosz Zvezda modul Elektron és az amerikai Tranquility modul OGS berendezése gondoskodik. Ez a két eszköz úgy állít elő oxigént és hidrogént, ahogy azt a kémia órákon bárki kipróbálhatta, vízbontással. Az oxigén marad a légzés biztosítására, míg a hidrogént kiengedik az űrbe. Egyébként az ehhez szükséges erőforrások nem is olyan durvák, egy űrhajós egynapi oxigénszükséglete nagyjából 1 kg víz elbontásával biztosítható. Emellett ott vannak az orosz modul szilárd tüzelőanyagú oxigénfejlesztő „gyertyái”, melyek további tartalékként három ember részére két hónapig képesek oxigént termelni. Égetésüket az erre szolgáló speciális tartályokban végzik. És még mindig van tartalék (ami, lássuk be, az űrben nem árt): az amerikai Quest zsilipmodul és az orosz Pirsz zsilipmodul nagy nyomású oxigéntartályai külön-külön is több napra is elegendőek.

Ha pedig valaki ezek után azonnal ujjongani kezdene, hogy ő bizony űrhajós lesz, ha a fene fenét eszik is, előbb olvassa el ezt a nemrég összeállított írást arról, hogy bizony nem is olyan jó nekik odafent.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.