A Max Planck Meteorológiai Intézet új tanulmánya valami egészen megdöbbentő tényre mutat rá: idén egy-egy tonnányi légkörbe kerülő szén-dioxid közvetlenül eredményezte 3-3 négyzetméternyi jég elolvadását az Északi-sarknál. Dirk Notz légköri kutató szerint először sikerült megérteni, hogy pontosan mekkora hatással van az ember a globális éghajlatrendszerre.
Az emberiség évente nagyjából 36 milliárd levegőt szennyező szén-dioxidot termel. Még egybillió tonna, és az Arktisz áteshet 125 ezer év óta az első jégmentes nyarán. Notz és Julienne Stroeve, az UCL kutatója szerint ez 2050-re be is következhet.
Bár az Északi-sark környékének jege úgy tűnik, olyan masszív, hogy akár egy repülőgépeket is elbír, az új tanulmány rámutatott: a helyzet igen törékeny. Igaz, erre már idén több jelet is érzékeltek: a nyáron a jégpáncél kiterjedése jóval az 1981. és 2010. közti átlag alatt volt.
Hogy megbecsüljék a jég állapotát, Notz és Stroeve az 1953-óta létező jeges-tengeri felszíni hőmérsékletre és minimális jégfelületre vonatkozó adatokat elemezte. A kutatók arra jutottak, hogy a szeptemberi jég kiterjedése fordított arányosságban van a kibocsátott szén-dioxid mennyiségével.
A szakértők szerint az egyszerű összefüggés mögött egy hasonlóan egyszerű mechanizmus áll. Ahogy a szennyező gáz gyűlik a légkörben, növeli az üvegházhatást, ezzel pedig jelentős hősugárzás verődik vissza a felszínre. Ez súlyosan érinti az arktiszi jeget, amely így egyre inkább visszahúzódik északra, ahol kevésbé érzékelhető a szén-dioxid hatása.
Úgy tűnik, a korábbi szimulációk alábecsülték ezt a jelenséget, és nem mutatták be pontosan a jég szén-dioxid érzékenységét. Notz ugyanakkor hozzátette, az egyéb olvadásért felelős körülmények, mint amilyen a tenger hőmérsékletének növekedése is, elhanyagolhatóak a szennyező gáz hatása mellett.
Egészen más állásponton van Rong Zhang, a Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal kutatója. Az Arktiszon a jég felszíne a télen a legnagyobb, amikor a kevés napfény miatt az üvegházhatás szerepe is csökken. Ennek ellenére a maximum kiterjedés is negatív rekordot döntött idén márciusban, ez pedig arra utal, hogy a szén-dioxid mellett más tényezőnek is fontos szerepe van.
További vizsgálatokra lesz szükség annak eldöntésére, hogy mi okozza a jelenséget. Mindenesetre úgy tűnik, a sarki jeget egyszerre támadja a meleg alulról és felülről.
(Via: Science News)
