Tudomány

A kormányfő kimondta: nem fasiszta, ellenforradalmi puccs volt

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 10. 28. 16:00

"Nem értünk egyet azokkal, akik az elmúlt napok eseményeit sommásan ellenforradalmi, fasiszta puccskísérletnek minősítik." Nagy Imre 1956. október 28-án fogalmazott így először.
Korábban a témában:

Nagy Imre október 27-én súlyos döntés előtt állt. Vagy enged a Katonai Bizottság nyomásának, és a szovjet csapatokra támaszkodva kegyetlenül leveri a forradalmat, vagy elismeri, hogy tényleg a nép mozdult meg, és a változás élére áll. Hosszú, kemény lelki tusa után utóbbit választotta. Átalakította kormányát, amelyben kevésbé, vagy egyáltalán nem kompromittált kommunisták, és az egykori Kisgazda Párt két prominense, Kovács Béla és Tildy Zoltán is helyet kapott.

És ismét reggel lett, október 29. Még éjjel érkezett a hír, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa megállapodásra jutott az Írószövetség és a diákság képviselőivel, miszerint közös nyilatkozatban állnak ki a forradalom mellett. Az MDP ekkor már nem uralta teljesen a sajtót, e nyilatkozattal kicsúszott volna alóla a talaj.

Szocialista demokrácia

Hacsak nem ő maga “kezdeményezi” a politikai rendezést, ami nyilvánvalóan némi engedményekkel párosult. Ezt felismerve Kádár János is csatlakozott Nagy Imréhez, de az első titkárnak és a miniszterelnöknek a szovjeteket is meg kellett győznie, mielőtt a szakszervezetek reggel nyilvánosságra hozzák a közös nyilatkozatot, amely többek között a rögzítette a SZOT és a forradalmi szervezetek összefogását, és kilenc pontba szedte a közös követeléseket.

1. Minden hatalmat az új, demokratikus nemzeti kormánynak, hogy biztosíthassa hazánk függetlenségét, a szocialista demokrácia továbbfejlődését.

2. A LEGSZÉLESEBB AMNESZTIÁT a nemzeti demokratikus felkelés résztvevőinek.

[…]

4. A rend biztosítása végett a rendőrséget és a honvédséget munkás- és ifjúsági fegyveres nemzetőrséggel kell kiegészíteni. SZÜNTESSÉK MEG AZ ÁVH-T.

[…]

8.Új nemzeti címert.

A kiáltvány teljes szövegét itt olvashatja.

A szovjetek rábólintottak

A szovjet küldöttség vezetői, Mikojan és Szuszlov meghajoltak Kádár és Nagy érvei előtt, majd megszerezték Hruscsov jóváhagyását is. Más lehetőségük gyakorlatilag nem volt, így tudták menteni a menthetőt. Az akkor már négy napja harcoló szovjet csapatok pihenés, átcsoportosítás, erősítés nélkül képtelenek lettek volna leverni az országos szinten zajló felkelést.

Sőt, főleg vidéken a forradalmárok mellett a Magyar Néphadsereg ellenállására is számíthattak.

Így viszont “emelt fővel” vonulhattak vissza Budapestről, hiszen a politikai megoldás feleslegessé tette a további harcot. A kormány előterjesztései ráadásul nem érintették sem a kommunista párt vezető szerepét, sem hazánk tagságát a Varsói szerződésben – egy szóval a népi demokratikus rendszer legfőbb alapjai biztosítottnak látszottak. Ráadásul közeledett az ENSZ BT a magyar helyzet megvitatására összehívott ülése, ahol a Szovjetunió így jobb színben tűnhetett fel.

Híven az igazsághoz!

Nagy Imre rádióbeszédben – “Híven az igazsághoz!” – jelentette be a változásokat, és most először szakított az ellenforradalom kifejezéssel:

Nem értünk egyet azokkal, akik az elmúlt napok eseményeit sommásan ellenforradalmi, fasiszta puccskísérletnek minősítik.

[…]

Látnunk kell végre, hogy egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nagy nemzeti demokratikus mozgalom fejlődött ki hazánkban, melyet az elmúlt évek önkénye a felszín alá szorított, de az utóbbi hónapokban a szabadság első szellőjétől lobogó lángra gyúlt. Ez a mozgalom fejezte ki a munkások igényét arra, hogy valóban az üzemek gazdáivá váljanak. Ebben a mozgalomban fejeződött ki a parasztság emberi igénye arra, hogy szabaduljon meg az örökös létbizonytalanságtól és indokolatlan zaklatástól, élje a maga egyéni vagy szövetkezeti életét a kedve és a vágya szerint. Ezt a mozgalmat erősítette a kommunista és a párton kívüli értelmiségiek harca az alkotómunka szabadságáért és rendszerünk morális tisztaságáért.

A teljes beszédet itt olvashatja.

A miniszterelnök egyértelművé tette, hogy nem átmeneti intézkedésekről, hanem gyökeres változásokról van szó. Elismerte a forradalmi szervezeteket, és bejelentette:

  • Tűzszünet lép életbe.
  • Tárgyalásokat kezdenek a szovjetek kivonásáról Budapestről, majd az ország egész területéről.
  • Feloszlatják az ÁVH-t.
  • Teljes amnesztia.
  • Általános bér- és normarendezést terjeszt elő.
  • Vége az erőszakos téeszesítésnek, új agrárpolitikát dolgoznak ki.
  • Március 15. ismét nemzeti ünnep lesz.
  • Visszaállítják a Kossuth-címert.

Október 28-án tehát nem beszélhetünk hatalomváltásról, vagy rendszerváltásról. Épp ezt megakadályozandó született meg a tűzszünet és a szovjet katonák visszavonása. Mikojanék pedig figyelmeztették a magyar vezetőket: eddig, és ne tovább, további “jobbra csúszást” már nem tűrnek el.

A szovjet csapatok megkezdték a kivonulást a fővárosból, a helyi hatalom kézbevétele után a falvakban is normalizálódott az élet. A megyéket a forradalmi tanácsok irányították, visszavitték a keresztet az iskolába – sok esetben a volt párttitkárral vitették vissza -, lerombolták a szovjet emlékműveket, visszaadták az államosított eszközöket, ismét igazi ünnep volt mindenszentek és halottak napja.

(Cikkünk eredeti források és az 1956-os Intézet honlapján fellelhető információk alapján készült. Kiemelt kép: Nagy Imre Darvas József népművelési miniszter és Rajk Lászlóné társaságában  1956. október 13-án. Forrás: Fortepan/Jánosi Katalin)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.