Patrick O’Connor, az ohiói Athensi Egyetem evolúcióbiológusa szerint a lelet egészen kivételes. A szakértő a Nature magazinban írt kommentárjában arra utalt, könnyen elképzelhető, hogy a fosszília előkerülése megindítja majd a hangképző szervek utáni vadászatot.
A kövület segít pontosítani a késő kréta kor hangjairól kialakult tudományos nézetet. Julia Clarke, a Texasi Egyetem szakértője úgy látja, a lelet alapján más dinoszauruszok hangadására is következtetni lehet majd.
Az embertől eltérően a madarak hangképzése nem a gégében, hanem a légcső alsó végénél, az alsó gégefőnél történik. A rendkívül összetett syrinxben két kamra is található, a madarak így hozzák létre a rendkívül bonyolult dallamokat, és ennek segítségével képesek egyszerre lélegezni és énekelni is.
Az igen finom szerv azonban nagyon ritkán kövesedik meg. Noha bizonyos fosszíliákban már korábban is sikerült azonosítani a syrinxot, egyik felfedezés sem volt 50 millió évesnél idősebb – a legkorábbi maradvány egy ősi gázlómadáré. Clarke csapata alaposan megvizsgálta a nemrégiben előkerült szervet, és arra jutott, hogy az a Vegavis iaaihoz tartozott.
A madár részleges csontvázát egy Antarktisz melletti szigeten találták, egy sárgadinnye nagyságú kőben. Az anyag csak egy kisebb részét őrizte meg az élőlénynek, éppen ezért először sokan úgy gondolták, a felfedezés jelentéktelen. Clarke ugyanakkor észrevette, hogy a kőzet belsejében egy syrinx maradványai lehetnek. Az anyagot így háromdimenziós CT-vizsgálat alá vetették, mely során a szakértők kiszúrták az árulkodó gyűrűket, melyek a hangképző szerv nyomai. Maga a gégefő igen kicsi, nagyjából akkora, mint egy multivitaminos tabletta fele.
Ez volt az egyik legnagyobb, legboldogabb nap a karrierem során
– állapította meg Clarke. Valóban, egy ilyen apróság meglehetősen hatalmas felfedezésnek számít a tudományos világban.
A ma is élő madarak syrinxével összehasonlítva a kutatóknak sikerült rekonstruálni az ősi szárnyas hangját, mely a tudósok szerint leginkább a kacsák és ludak hápogására illetve gágogására hasonlított.
A lelet azt is bebizonyította, hogy a dinoszauruszok korából származó hangképző szervek igenis megkövesedhetnek. Mivel az alsó gégefő nyomait eddig csak levegőben mozgó őslényeknél fedezték fel, Clarke arra jutott, hogy sok dinoszaurusznak egyszerűen nem volt syrinxe. A szakértő úgy gondolja, sokuknak – például a Tyrannosaurus rexnek és a Stegosaurusnak is – inkább a krokodilokhoz hasonló, mély és morgó hangja lehetett.
(Via: ScienceNews)
