Tudomány

Ezek voltak a legnagyobb tudományos átverések

Jetivideó a Himalájából? Ugyan, semmiség, hiszen a modern tudománytörténet ennél sokkal érdekesebb átveréseket is tartogatott.

A hazudó kövek

Ezek voltak a legnagyobb tudományos átverések 1

Johann Beringer, a Würzburgi Egyetem természettudományi tanszékének vezetője 1725-ben alig néhány hónap alatt több, mint kétezer fura követ kapott három helyi fiútól, melyeken héber betűk, háromdimenziós gyík- és madárlenyomatok, pókhálójukban ücsörgő pókok és élethű állatok látszottak. Beringer úgy gondolta, hogy a leletek az özönvíz idejéből származnak, sőt, erről még egy egész könyvet is írt. Annak megjelenése után a fiúk újabb követ hoztak, rajta Beringer nevével, így kiderült, hogy a hazudós köveket a professzor két kollégája helyezte el egy közeli hegyen.

Az örökmozgó

Ezek voltak a legnagyobb tudományos átverések 2

Charles Redheffer 1813-ban mutatta be örökmozgóját, amely a feltaláló állítása szerint megállás nélkül, azonos ütemben mozgott, így bármilyen gép emberi energia kifejtése nélkül való meghajtására is tökéletessé válik. A működő gép körül sétálgató mérnökök egyike azonban hirtelen némi megingást vélt felfedezni a mozgásban, fogadást kötött tehát Redhefferrel, hogy kideríti, hogyan működik valójában a megvalósíthatatlannak tűnő gép.

Nemsokára meg is lett a válasz: a fogaskerekeket a gép alatt húzódó pincéből egy idős, kenyércsücsköt rágcsáló férfi hajtotta.

A szkeptikus mérnököt egyébként Robert Fultonnak hívták. Igen, néhány évvel korábban ő találta fel az első használható lapátkerekes gőzhajót (1807), sőt, az első hadigőzöst is (1812).

Denevéremberek a Holdon

Ezek voltak a legnagyobb tudományos átverések 3

1835. augusztusának végén a New York Sun az újságírás addigi lepazarabb történetét osztotta meg hasábjain, hat részletben: a kor egyik legnagyobb csillagásza, Sir John Herschel egy állítólagos bejelentésére hivatkozva hírt adtak a Hold óceánjairól, fáiról, farok nélküli hódjairól, unikornisairól, sőt, lakóiról a denevérszárnyas emberalakoknak tűnő Vesperitilio-homókról és azok pompás városairól is.

Hamar kiderült persze, hogy Herschelnek semmi köze az egészhez, de a történetet ettől függetlenül számtalanszor újraközölték az amerikai és európai médiában, sőt, számtalan alkalommal önálló füzetként is megjelentették.

A történet részleteit egy korábbi cikkünkből ismerheti meg, melyet ide kattintva érhet el.

A piltdown-i ember

Ezek voltak a legnagyobb tudományos átverések 4

Az amatőr fosszíliavadászként elhíresült ügyvéd, Charles Dawson egy kavicsbányában talált rá az ember fejlődéséről alkotott elméleteknek teljesen ellentmondó, két kopott zápfoggal rendelkező, majomszerű állkapocscsontra, az emberi koponyadarabokra, kőeszközökre, valamint állati maradványokra. A tudományos világ felhördült, és a félmillió évesre becsült piltdown-i embert egyre többen az emberszabásúak és emberek közti hiányzó láncszemként emlegették.

Az ötvenes években egy tudóscsoport újra megvizsgálta a csontokat, és megállapították, hogy a koponyadarabok legfeljebb ötvenezer évesek, az állkapocscsontot pedig jó eséllyel egy néhány évtizeddel korábban elhunyt orángután adta, de a maradványokat egy vegyszerrel a koponyához öregítették. Rövidesen kiderült az is, hogy a csontokat maga Dawson ásta el.

via Business Insider

Ajánlott videó

Olvasói sztorik