Magyarország északi hegyeibe mindig is be-betévedtek farkasok a szomszédos Szlovákiából, de az 1980-as évektől elkezdtek megtelepedni. Vagyis az állatok az Aggteleki-karszt és a Zempléni-hegység egyes területein alakították ki territóriumukat, itt hozzák világra kicsinyeiket is.
Mint a játékos kiskutyák
Szabó Ádám, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának zoológiai szakreferense, a hazai farkasok elsőszámú szakértője pontosan tudja, hányan vannak a “magyar farkasok”, de nem szívesen osztja meg a számokat. Még mindig olyan mélyen gyökerezik az emberekben a farkasoktól való félelem, irtózás, hogy nem szeretne erről beszélni. Tiszteletben tartjuk, nem faggatjuk.
Az viszont nem titok, hogy a karszt területén élő falka tavasszal egyalomnyi kölyökkel bővült. A kicsik egy tövestül kifordult fa gyökerei közt látták meg a napvilágot valahol az erdő sűrűjében.
Intelligens, családcentrikus, nagyragadozók, a fenti 4-5 hónapos kisfarkasokat elnézve mintha egy alomnyi kutyakölyköt látnánk önfeledten játszani. A rossz hír viszont az, hogy közülük csak kevesen, de legalábbis nem mindegyikük fogja megélni a következő tavaszt.
Az ember jelenti rájuk a legnagyobb veszélyt
Az éhezéstől nem kell őket félteni, a magyar erdőkben vadbőség van, de a kutyafélékre jellemző betegségek, mint a szopornyica, a parvovírus vagy a fertőző májgyulladás rájuk nézve is életveszélyes. Nem lehet mindegyiküket rendszeresen befogni és oltani, de ez nem is cél. Hagyni kell a természetet “dolgozni” a maga módszerei szerint – mondja Szabó Ádám.
Ami viszont sokkal veszélyesebb a farkasokra, és tenni is tudunk ellene, az az emberek gondolkodása. A meséknek, mendemondáknak, filmeknek “hála” még mindig sokan veszélyes fenevadként tekintenek rájuk. Pedig több évtizede gyakorlatilag nincs hitelt érdemlő adat arról, hogy farkas emberre támadt volna.
A szakemberek azért fektetnek nagyon nagy hangsúlyt a farkasok megismertetésére, elfogadtatására, mert védelmük közös akarat, társadalmi elvárás nélkül szinte lehetetlen. De a kép azért nem ilyen borús, Magyarországon is többségben vannak azok, akik ezt az állatfajt is a természet szerves részének tekintik, örülnek visszatelepedésének.
A vadászat…
A vadászok többsége is ilyen, értéknek tekinti a magyar farkast, és vannak köztük olyanok, akik nagyon sok fontos információval látja el a természetvédelmi szakembereket: mikor, hol találtak lábnyomot, a lesen ülve látták esetleg magát az állatot. De van egy kisebbség a vadásztársadalomban is, amely károkozóként tekint a ragadozóra.
Novembertől januárig végéig rendezik a hajtóvadászatokat. Ez azt jelenti, hogy a hajtandó terület egyik végéről több tucatnyi ember, hatalmas lármát csapva halad egy kijelölt vonal felé, hajtja az állatokat a várakozó vadászok elé. Az erdőben lévő vad ilyenkor pánikszerűen menekül.
– magyarázza a szakember, miért félti a következő hónapoktól a fenti videón is látott farkaskölyköket.
Károsítja a természetes vadállományt?
Szabó Ádám szerint nem értelmezhető, hogy a farkasok károkat okoznak a természetes vadállományban. Hiszen az erdőben élő vad, ugyan úgy az állam tulajdona, mint a farkas.
Az oda-vissza mutogatás, vádaskodás nem vezet sehova – véli Szabó Ádám. A megoldás, ha vadász, erdész, gazda és természetvédő meg tudja beszélni a problémát, ami csak abból adódik, hogy elfelejtettünk együtt élni a farkasokkal.
Megdézsmálja a nyájat?
Nem lehet persze szó nélkül hagyni azt sem, ha a farkas háziállatot zsákmányol – ez esetben valóban károkozásról, magántulajdont érintő veszteségekről beszélünk, de a farkassal szembeni, régről származó, negatív hozzáálláshoz is visszacsatol némileg. Itt is a párbeszéd és a szemléletformálás segíthet, és a külterjes legeltetéshez való visszatérés.
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság lakossági, valamint szakmai fórumokon rendszeresen tájékoztatja az érdeklődőket, és az állattartókat a hatékony kármegelőzési módszerekről.
(Kiemelt kép: WWF/Staffan Widstrand)
