Tudomány

Negyvenezer török maradt hoppon Eger alatt

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 09. 15. 13:30

Korábban a témában:

I. Ferdinánd magyar király, és a János Zsigmond erdélyi fejedelmet képviselő Fráter György 1551-ben kísérletet tett a szétszakított ország újraegyesítésére. Nem úgy sikerült, ahogy tervezték, de végül Ferdinánd lett az úr keleten is – és ezt a török nem tűrte.

Halál fia, aki megadja magát

A fősereg 1552-ben indult büntetőhadjáratra Magyarország ellen. Sokáig vívták Temesvárt, mígnem annak főként külföldi, zsoldos védői a szabad elvonulás ígéretében bízva rákényszerítették Losonczy István kapitányt a vár feladására. Törökök szoros sora között vonultak kifelé, amikor az utolsó ember is kiment a kapun, az ellenség rájuk vetette magát.

A történetíró, Istvánffy Miklós idézi Losonczy utolsó perceit:

… ez az a nagy török álnokság, ez a halálunk. De rajta, amíg egyikünk is él, ragadjatok fegyvert, hogy ne haljunk meg bosszulatlanul. Ezt mondva kirántja kardját, a beglerbégkövetét átdöfi […] Ekkor megütötték a dobokat és megfújták a trombitákat. Mindnyájan fegyvert ragadtak, egymást buzdították, hogy becsülettel kell elesni, s amennyire lehet, az ellenség sűrű és tömött csapatai közül törjenek ki. Kevesüket azonban legyőzte a sokaság. Losonczi sokáig erőteljesen védte magát, hogy élve az ellenség kezébe ne kerüljön, majd fején halálos sebet kapott, s bal oldalát lándzsával átdöfték, végül, miután lovát leszúrták, s ez összerogyott, elfogják.

A vezér elé vitték, akinek a haláltusáját vívó kapitány kemény szavakkal vetette szemére esküszegését, majd lefejezték. Testét megnyúzták, puha fűvel és selyemmel kitömték, majd Konstantinápolyba küldték Szulejmánnak a jelentéssel: Temesvárt bevették. Számos vár esett el, Szolnok, Drégely, Lugos, Karánsebes, Arad, Lippa, sorolhatnánk hosszan. A hadjárat célja az volt, hogy a magyar hódoltsági terület déli felét biztosítsák, megakadályozzanak egy esetlegesen Erdélyből induló támadást.

12 ezer vas ágyúgolyó

Fontos célpont volt Eger vára, amely az utolsó erősség volt a nagyrészt csak fallal kerített, felkészületlen felvidéki városok, Magyarország fő érclelőhelyei előtt. A vár kiemelt stratégiai szerepével mindenki tisztában volt, Dobó István várkapitány mégis hiába írta segélykérő leveleit a Habsburg királynak.

Amit lehetett, megtett. Besorozta a parasztokat is, munkára fogta a helyieket, felkészítette a várat, és 2000 katonájával várta az ostromot. A körülbelül negyvenezres török sereg szeptember 9-én vette körül a várat, Dobót pedig megadásra szólították fel. A kapitány vasra verette a követet, és megeskette vitézeit a végsőkig való kitartásra. És őt nem is hagyták cserben, mint Losonczyt.

Az oszmánok szeptember 16-án kezdték az ágyúzást, és megkezdték a “szokásos” stratégiájukat: rommá lövik a falakat, majd a réseken bezúdulva óriási túlerejükkel diadalmaskodnak. Hetekig folyt az ágyúzás, miközben a védők több nagy rohamot is visszavertek, az idő pedig a keresztényeknek kedvezett. A korán érkező fagyok, fogyatkozó készleteik miatt az október 12-ei és 13-ai két nagy roham után október 17-én a török elvonult, feladta az ostromot.

Az egyik fél a bátorság páratlan erejével és szívósságával támadott, a másik meg állhatatosan védekezett. Ezzel, úgy látszott, mi a magyar névnek kevéssel előbb elveszített dicsőségét bátor és szerencsés tűréssel és kitartással visszaszereztük. […] Azon ostromon a mieink több mint tizenkétezer nagyon súlyos vas ágyúgolyót szedtek össze, és a vár udvarán halmokba rakták, éppen ezért már meg sem számolták a kis sólyom- és skorpióágyúk golyóit

– írta Istvánffy.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.