Tudomány

Vérrel fanatizálták a szigetvári katonákat

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 09. 09. 17:17

Korábban a témában:

Zrínyi Miklós és 200 vitéze 1566. szeptember 7-én rohant ki a lángoló, romos Sziget várából, hogy harc közben érje őket a hősi halál. Az eseményeket itt elevenítettük fel, és néhány kevésbé ismert, ám annál érdekesebb részletről is beszámoltunk az ostrom kapcsán.

Akkor még nem mutathattuk be a Történelmi Animációs Egyesület Szigetvár 1566. című animációs filmjét, ám mától nyilvánosan hozzáférhető. Az alkotók a helyszín, az öltözékek, fegyverek pontos rekonstruálásával mutatják be a minden képzeletet felülmúló poklot, amivé Szigetvár vált az egy hónapig tartó török támadás alatt. És természetesen részleteiben láthatjuk Zrínyi Miklós várkapitány, valamint magyar, horvát és szerb vitézeinek hősiességét. Íme:

Kötelességtudat, hazaszeretet, becsület

Mi vezette őket erre az öngyilkos rohamra? Ma már nehéz megérteni a háborúkban, vér és könny közepette edződött XVI. századi harcosok lelkivilágát…

Kezdjük Zrínyivel. Bikaerős ember, talpig katona, 1566 augusztusában úgy zárta magára és 2500 vitézére a vár kapuit, hogy tudta, külső segítségre nem számíthat.

Megtehette volna, hogy személyesen nem vesz részt a harcban, kiüríthette volna a várat arra hivatkozva, nem nincsenek meg a védelemhez szükséges feltételek. De ő ott volt, talán már ekkor a halálra készülve.

Tett is érte, hogy a lehető legjobban magára haragítsa a törököt: már hetekkel az ostrom előtt szétverte az oszmán had egy kontingensét, így Szulejmánt mondhatni a bosszú is fűtötte ellene. Erős volt benne a keresztény szellemiség, a “keresztes küldetéstudat”, és természetesen a kötelességtudat, becsület, a hazaszeretet volt az, ami őt oda vitte.

Küldetéstudat, fanatizmus, bátorság

Hasonló a helyzet katonáival is. Mélyen hitték, hogy keresztesháborút vívnak a pogány ellen, hősi haláluk vértanúság, ami igen erősen fanatizálta az egyént és a közösséget egyaránt. De említhetjük a keserű tapasztalatokat is. Többször is megtörtént, hogy egy-egy vár védői a szabad elvonulás ígéretében bízva letették a fegyvert, elhagyták az erődöt, majd nem sokkal messzebb martalócok mészárolták le őket.

Az életbenmaradás talán egyetlen biztosítéka tehát a győzelem volt. Amikor pedig a helyzet ezt már teljesen lehetetlenné tette, tényleg egyfajta vak fanatizmus vehetett rajtuk erőt: ha már meg kell halni, tegyük hős módjára, és vigyünk magunkkal minél több ellenséget.

Azért Zrínyi is gondoskodott róla, hogy emberei még csak gondolni se merjenek a megadásra. lelkesítő beszédeket tartott, ám nyilvánvalóan életveszélyben, páni félelem hatására sokakról lepereg a szó. Biztossá kellett tennie számukra, hogy az ellenségtől nem remélhetnek kegyelmet, ezért hát hergelte a törököt.

Brutális kegyetlenség

Vörös posztókat lógatott a falakra, ami a várháborúk jelnyelvén annyit tett: gyertek gyávák, nem félünk tőletek! Amikor pedig látta, hogy az oszmánok magyar jobbágyokat küldött a tűzvonalba sáncot hordani, brutális választ adott: háromszáz török foglyot állított a falakra, hogy kintről is jól lássák őket, majd mindegyiknek elvágatta a torkát.

Persze nem kellett félteni a törököt sem. Háromszáz magyar vitézt húztak karóba, sorba tűzték őket a falak alá, hogy ott bajtársaik szeme láttára leheljék ki a lelküket szép lassan, kínlódva.

A szemben álló felek így elérték, hogy szép lassan az őrületig fokozott gyűlölettel tekintsenek egymásra. Szigetvár védőinek 1566 szeptemberében meg kellett halniuk, ők pedig ennek egy olyan látványos és hősies formáját választották, amit megénekeltek a krónikák, és dicsőségüket ma is zengik.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind