Tudomány

Dávid nekiment Góliátnak – Észak-Erdély visszatért

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 08. 30. 13:00

Korábban a témában:

Az 1940. augusztus 30-án megszületett, úgynevezett második bécsi döntés értelmében a Trianonban elcsatolt Erdély északi része, benne Székelyfölddel visszatért Magyarországhoz. Óriási sikere volt ez a revíziós politikának, hiszen továbbra is békés úton sikerült elvesztett területet visszaszerezni. az ország területét gyarapítani.

Még akkor is, ha az első bécsi döntéssel ellentétben – amely a nyugati nagyhatalmak legalább hallgatólagos beleegyezésével született – Észak-Erdély “csak” német és olasz döntőbíráskodás eredményeként térhetett vissza.

Összesen 43 ezer négyzetkilométer 2,5 millió lakossal, amelynek 54,6 százaléka vallotta magát magyar anyanyelvűnek.

Revízió, akár fegyverrel

Kevesen tudják, hogy az egész nem Hitler és Mussolini valamiféle magyarbarátságának, igazságérzetének az eredménye volt. Sőt, azt a Romániát “csonkították” meg, amely nyersanyagkészleteivel, élelembőségével és a magyarnál jóval ütőképesebb hadseregével nyilván “értékesebb” partner volt a Harmadik Birodalom számára. A németek egyszerűen csak nem akartak egy fegyveres konfliktust a hátországukban, szövetségeseik között.

A második bécsi döntést a ugyanis a magyarok provokálták ki azzal, hogy a honvédség felsorakozott a keleti határnál, és felkészült az emberanyagban és haditechnikában is legalább háromszoros túlerőben lévő Románia megtámadására. Erdélyért.

Hazánk számára az első világháború után csak az 1938 augusztusában megkötött bledi egyezmény biztosította a fegyverkezési egyenjogúságot. Erőltetett ütemben kezdődött a honvédség fejlesztése, de a kisantant országok húszéves előnyét nyilván nem lehetett egyik napról a másikra behozni. A Werth Henrik vezette honvéd vezérkarban mégis megfogalmazódott az igény a fegyveres revízióra, míg a Teleki-kormány továbbra is békés újraegyesítésben látta a megoldást.

Küszöbön a magyar-román háború

Magyarország és Románia ugyan Hitler “jóvoltából” egy szövetségi rendszerbe tartozott, ám a két ország még így is – Trianon óta – ellenségként tekintett egymásra. Az első éles helyzet a németek Lengyelországi támadása idején, 1939 őszén adódott. Románia mozgósításba kezdett nyugati határán, mire a magyarok is csapatösszevonásokkal válaszoltak.

Werth Henrik önállóan vagy a Wermacht segítségével, de azonnal támadni akart, a német diplomáciának komoly erőfeszítésébe került elsimítani a konfliktust.

Teleki Pál miniszterelnök a béke fenntartása érdekében 1940 áprilisában levélben tanácsolta a Führernek egy tanácskozás összehívását, ami rendezhetné a román-magyar területi vitákat. Válaszában Hitler tudatta: az egyeztetés szerinte szükségtelen, a térség teljes nyugalmát kívánja, egy esetleges magyar katonai akció Románia ellen teljesen ellentétes a német érdekekkel.

Magyar honvédek bevonulása Kolozsvárra (Fortepan)

Augusztus 28-án támadunk

Ez azonban egyik oldalon sem nyugtatta meg a kedélyeket, folytatódott a mozgósítás és nem állították le a csapatösszevonásokat sem. Elszaporodtak a határ menti villongások, többször dördültek lövések is, amelyek során 1938 végétől 1940. szeptember 5-éig valószínűsíthetően 19 román és két magyar állampolgár vesztette életét, valamint kilenc román és 17 magyar katona vagy polgári személy került a másik fél fogságába, a sebsültek száma román oldalon három, a magyar részen hat fő volt – mondta el korábban lapunknak Illésfalvi Péter és Szabó Péter történész, a Bevonulás Erdélybe, 1940 című könyv két szerzője.

Ebben a kiélezett helyzetben szinte bombaként robbant, amikor – a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékának értelmében – 1940 nyarán a Szovjetunió felszólította Romániát Beszarábia átadására. A román hadsereg ekkor már elérte hadi létszámát, Magyarország pedig három hadsereggel felvonult a határra.

Június 26-án Sztálin elszakította Beszarábiát, Bulgária Dobrudzsát követelte, a magyarok támadásra készen álltak a határon – a három oldalról szorongatott Román Királyság kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni. A szörényvári román-magyar egyeztetések augusztus 16-24. között előre láthatóan kudarcba fulladtak, így a magyarok katonai akciót helyeztek kilátásba: a honvédségnek augusztus 28-án kellett átlépnie a határt. Nem tudni, a magyar haderő megi is indult volna, vagy blöff volt az egész, Hitler mindenesetre lépéskényszerbe került.

Így született meg a második bécsi döntés, amelynek tervezetét látva Mihail Manoilescu román külügyminiszter elájult…

Mi lett volna a vége?

Nagy kérdés persze, mire ment volna a mintegy 550 ezer fős honvédség a másfél milliós román hadsereg ellen? Főleg úgy, hogy míg hazánk számára ’38-ig tilos volt a fegyverkezés, a román haderő erős francia segítséggel fejlesztette haditechnikáját.

A vezérkar tervei szerint a honvédség három ponton, a Körösök, a Szamos és a Kraszna völgyében nyomult volna előre, ám a számítások szerint már az erdélyi szigethegységbe érve érvényesült volna a románok létszámbeli és technikai fölénye. Még akkor is, ha számítottak az erdélyi magyar lakosság felkelésére, és a Rongyos Gárda bevetésére is. Ráadásul már a támadás megindításával párhuzamosan a vezérkar is erős román ellentámadásra számított a Szeged, Békéscsaba-Gyula vonalon.

Összességében tehát a magyar támadás kezdeti sikerei a Bihar-hegységben elakadtak, és a konfliktus komolyabb katonai sikerek nélkül eszkalálódott volna, amit csak súlyosbított volna a lakosok fegyverbe szólítása. Politikailag viszont sikert könyvelhetett el a kormány, hiszen ha blöffel, fenyegetések árán, de mégis sikerült visszaszerezni egy jelentős, Trianonban elszakított területet.

(Kiemelt kép: magyar honvédek bevonulása Kézdivásárhelyre 1940-ben. Forrás: Fortepan)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.