Curious and Happy Tricolor Dog with Tongue out
Tudomány

Kutyatelefon: lelkes bizonytalanság a vonal másik végén

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 08. 27. 15:12

A kutya felhívhatja a gazdit, a gazdi a kutyát. Utóbbitól inkább csak az ember lesz boldog, előbbi könnyen az őrületbe kergethet. Etológust kérdeztünk a kutyatelefonról.
Korábban a témában:

Mi tagadás, erős szkepticizmussal és lekicsinylő félmosollyal az ajkunkon vettük hírét a korszakalkotó új fejlesztésnek, a kutyatelefonnak. Mindjárt mutatjuk videón is, de előbb a dolog lényege.

Egy kamerás, képernyős eszköz a falon “kutyamagasságban”, amire ha okostelefonnal rácsörgünk, látjuk és halljuk is az otthon hagyott ebet. Ő is hívhat minket, amint megnyomja a számára kifejlesztett hívógombot, majd elugathatja, mi nyomja a szívét. Sőt, ha jó gyerek volt, még egy jutalomfalatot is guríthatunk neki egy ujjmozdulattal. Íme:

Itt ugye azt mondják, bármikor és bárhonnan “beszélhetünk” a kutyánkkal, kényeztethetjük is, de ő is bármikor ránk csöröghet. Ezzel pedig az eb számára vége a tétlen várakozás unalmának, és a gazdit is feldobja munka közben, ha kicsit dumcsizhat az otthon hagyott kedvenccel.

Akar velünk “csevegni” a kutya?

Első látásra tényleg fura. Aztán belegondolva, hogy nem minden hülyeség, ami annak látszik, megkértük Pongrácz Péter etológust, az ELTE Etológia Tanszékének docensét, hogy nézze meg a videót, és mondja el nekünk, mi értelme van, van-e értelme mindennek?

A témát mindenekelőtt érdemes két részre, vagyis az ember és az állat szempontjára bontani – mondja a szakember, és utóbbival kezdünk.

A nagy kérdés az, hogy a kutya akar-e “beszélgetni” az emberrel? Bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy igen, a válasz sajnos a nem.

El nem ítélhető módon saját magunkból indulunk ki, fajunknak pedig lételeme a kommunikáció, közlés akár szóban, akár írásban. Természetes módon ezt szeretnénk kivetíteni az állatokra is, főleg a társállatként tartott kutyákra.

Az igazság viszont az, hogy a kutya nem akar “cseverészni”. Eszébe sem jut. Egészen egyedülálló módon kommunikál az emberrel, jelzi minden szükségletét, figyeli és értelmezi a gazdi hangulatát, mozdulatait, parancsszavait, de ennyi.

A kutya által az ember felé kezdeményezett kommunikáció kimerül pillanatnyi testi és lelki állapotok, igények közlésében. Kiválóan megérjük egymást, ez a sok évezredes együttélésből fakadó tény. De a kutya nem akar emberek módjára “csevegni”.

AA031831
Forrás: Thinkstock.com

Bármilyen “okos”, nem tudja értelmezni

Kísérletek igazolják, hogy az ebek felismerik gazdájuk hangját és képét, és még utóbbit is meg tudják különböztetni más emberekétől.

Ha tehát felhívjuk otthon a kutyust, a hangot biztosan beazonosítja, és ha elég nagy a képernyő, esetleg még a képet is. Ám azt ne várjuk tőle, hogy felfogja a telekommunikáció által életre hívott helyzetet.

Nem tudja összerakni, hogy a gazdi most távol van, és csak “beköszönt” hozzá, így az is lehet, elsőre őrült módon keresni fogja a készülék közelében. Kezelhetetlen szituáció számára, hogy hallja (talán látja is) az embert, aki viszont még sincs ott. Idővel nyilván a legtöbb eb megszokja (megunja), attól semmiképp nem kell tartani, hogy hívásunkkal súlyosan megzavarnánk az egyébként nyugodt kutyát.

Viszont amelyik eb különben is rosszul viseli az egyedüllétet, ettől a gazdi telefonhívásától nem biztos, hogy megnyugszik, sőt fenti gondolatmenetet folytatva: még izgatottabb lehet, vagyis egyéniségtől függően a dolog többféle is elsülhet.

Mit mondana önnek a kutyája?

Ami azt illeti, hogy a kutya hívja fel a gazdit… Nos, erre valószínűleg bármelyik kutya beidomítható, de kérdés, hogy érdemes-e rá betanítani? Mi, emberek elsősorban akkor hívjuk egymást, ha valamit közölni akarunk, sürgős, fontos információt akarunk átadni.

Az otthon ülő Buksitól viszont képtelenség elvárni, hogy ránk csörögjön: “megkívántam a farhátat, azt hozz vacsorára”, vagy “közbejött valami, a délutáni sétát tegyük át estére”…

Forrás: Thinkstock.com

A telefon, mint a távolsági kommunikáció eszköze kiválóan alkalmas az emberi kapcsolatok ápolására, elmélyítésére is. De a kutya fejében ez meg sem fordul. Ha mellette vagyunk, nyilván elhalmoz szeretete jeleivel, de otthon egyedül kuksolva ne várjuk, hogy eszébe jut: “úgy hiányzik a gazdi, fel is hívom, elmondom neki”. Ilyen nincs az ő világában.

Sokkal valószínűbb, hogy ha jutalmazással betanítjuk a “hívógomb” használatára, és rászoktatjuk, a kutyatelefon használatával jutalomfalatokat kap, magunk alatt vágjuk a fát. Étel reményében a kutyus feltehetően őrült tempóban indítaná a hívásokat, amivel rövid idő alatt kiborítaná a gazdit – jegyzi meg Pongrácz Péter.

A mami úgy szeret!!!

Ügyes trenírozással viszont – elvileg – lehet hasznos is az eb hívása. Már amennyiben sikerül betanítani, hogy csak bizonyos esetekben nyúljon a telefonhoz: ha valaki megpróbál bejutni a lakásba, ha netán tűz ütött ki vagy ha nagyon megijedt, mert például a vihar betört egy ablakot. Komoly szakértelem kell, hozzá, de nem lehetetlen, és igencsak hasznos opció.

Ezzel pedig már nyakig benne is vagyunk a cikk elején ígért második, emberi szempont kifejtésében. Sokaknak nyilván örömöt nyújt, ha a távolból is ránézhetnek kis kedvencükre, és elmondhatják, mennyire szereti őt a mami vagy a papi, rohan hozzá haza, ahogy tud.

Nekünk, embereknek fontos ez. És praktikus is, ha arra gondolunk, már megint mit szedett szét ez az égetni való, vajon egyben van még a lakás? Esetleg rászólni, ha pont akcióban van… A magunk megnyugtatására azért vannak hatékonyabb, kifinomultabb rendszerek is, de illik a sorba.

Destructive dog
Forrás: Thinkstock.com

Összességében tehát szórakozásra, önmagunk szórakoztatására kiváló a kutyatelefon. Miért is ne használnánk, hisz végső soron mindenki saját örömére, mondjuk ki harmadszor is a szót: szórakoztatására tart társállatot. A kutyának viszont teljesen mindegy. Közlendője ugyan nincs, de nem fogja ránk csapni a kagylót, ha felhívjuk, és nem is ártunk vele. De az egyedüllét (szeparáció) miatti szorongást, károkozást nagy valószínűséggel ez a módszer nem fogja megakadályozni.

A tapéta letépése, bútorok, könyvek szétrágása, a szemetes tartalmának akkurátus széthordása, az általunk bosszúnak vélt “tudatos” bepiszkítás más tészta, nem lehet egyedül az unalom számlájára írni. Ez az úgynevezett szeparációs szorongás,ami számtalan tulajdonost kerget az őrületbe – nem is beszélve a kutyákról, akiknek gyakran az életükbe kerül…

Folytatásként ezzel a témával is meg fogjuk keresni Pongrácz Péter etológust.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.