A BBC egyszer simán elhitette az emberekkel, hogy a spagetti fán nő

A televízió munkatársai 1957-ben úgy gondolták, hogy itt az ideje egy erős áprilisi tréfának, amit úgysem fog elhinni senki, így előálltak a spagettifa ötletével: a második világháborús tudósítók csillagából lett televíziós hírolvasó, Frederick Richard Dimbleby teljesen természetes hangon, egy színes riport keretein belül tudatta a nézőkkel, hogy

az olasz-svájci határon, a Luganói-tó mellett fekvő, Svájchoz tartozó Ticinóban tökéletes spagetti termett, hiszen a szokatlanul enyhe tél nem károsította az ültetvényt. Mindemellett március második felében sem süllyedt fagypont alá a hőmérséklet, így az ízélmény is teljes maradt, sőt, a múltban sok nehézséget okozó spagettizsizsik is szőrén-szálán eltűnt!

Dimbleby megemlékezik arról is, hogy

az óriási olasz spagettiültetvényekkel ellentétben (“biztosan láttak már fotókat a Pó völgyének hatalmas spagettiültetvényeiről”) itt inkább családi vállalkozások működnek, a frissen szedett terméseket pedig az alpesi nap szárítja a boltokból már ismerős formába.

Hozzátéve, hogy

az emberek rég nem értik, hogy a spagetti miként nő azonos hosszúságúra, de ez egyszerűen csak az éveken át tartó türelmes nemesítés eredménye.

Az eredményes szüretet persze egy lakomával ünneplik, ahol mi más is lehetne a főétel, mint a frissen száradt, majd tökéletesre főzött – spagetti.

A riport megjelenése után izzani kezdtek a BBC telefonvonalai, és hirtelen mindenki arról érdeklődött, hogy hogyan nevelhetnek otthon ők is spagettit. A válasz természetesen már készen állt:

“helyezzenek egy szál spagettit egy konzervnyi paradicsomszószba, és reméljék a legjobbakat.”

A hatvan éves viccnél azért figyelembe kell vennünk, hogy a különböző tészták, így a spagetti akkor nem volt még olyan elterjedt a szigetországban – olyannyira, hogy a BBC-t akkor vezető Sir Ian Jacob három különböző könyvet is végiglapozott, hogy meggyőződjön róla, a hír igaz-e, vagy nem.