Európa és a világ 1938 közepén ismét egy hatalmas fegyveres konfliktus előszobájában érezhette magát. Magyarország nehéz helyzetben találta magát. Nagy-Britannia és Franciaország Hitlerre hagyta Kelet-Európa sorsát, a náci diktátor “kielégítése” árán látta elkerülhetőnek a háborút.
Hazánk számára egyedül Olaszország, de egyre inkább Németország felé nyílt út az elszigeteltségből, rájuk támaszkodva remélhette legfőbb célja, a békés revízió megvalósítását. Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök ennek ellenére azon dolgozott, hogy az országot az angolszász nagyhatalmak felé közelítse, sorsát hozzájuk kösse.
Az első nem
Az Anschluss után a Harmadik Birodalom közvetlen szomszédságunkba került, Hitler agresszív politikája miatt pedig a háború karnyújtásnyi távolságra került. A Führer a több milliós szudétanémet lakosságra hivatkozva területi igényekkel lépett fel Csehszlovákiával szemben. A hogyan viszont egyelőre kérdéses volt, ekkor “kereste meg” a magyarokat.
1938 augusztusában a kormányzó és Kánya Kálmán külügyminiszter titkos tárgyalásokra utazott Berlinbe, ahol augusztus 21-én Hitler előállt sorsdöntő ajánlatával: Magyarország támadja meg Csehszlovákiát, amibe Németország azonnal beavatkozik a magyarok megsegítésére, és el is dönti a harcot. Cserébe pedig visszakapta volna az egykori Észak-Magyarország és Kárpátalja teljes területét.
Óriási területi nyereség lett volna, de Horthyék nem szédültek meg tőle, döntésüket a hideg tények befolyásolták. Úgy gondolták, a Csehszlovákia elleni támadás rövid időn belül általános háborúhoz vezetne, amiért a kormányzó sem személyében, sem hazája nevében nem vállalta a felelősséget.
Végül Hitler is letett a támadásról, és 1938. szeptember 29-én megszületett a müncheni egyezmény, amelynek értelmében – francia és brit jóváhagyással – Németország bekebelezte Csehszlovákia németek lakta területeit. Következményként pedig Magyarországhoz csatolták a felvidék déli, többségében magyarok lakta sávját. Hitlernek az sem tetszett, hogy a közvélemény ezt kevesellte. Állítólag azt mondta: “a magyarok túl sokat akarnak és túl olcsón”.
A második nem
Csehszlovákia sorsa ugyan megpecsételődött, de Horthy döntése egy évvel elodázta a második világháború kitörését.
Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor Horthy “kikosarazta” a Führert. A Lengyelország ellen tervezett villámháborúban a Wermacht az akkor már Magyarországhoz visszacsatolt Kárpátalján keresztül akart dél felől is frontot nyitni. Teleki Pál kormánya – a kormányzóval teljese egyetértésben – megtagadta a német kérést, de még azt is, hogy utánpótlást szállítsanak vagy a német katonákat megállás nélkül, zárt vagonokban szállíthassák át Magyarországon.
Hitler ismét “kiborult”. Olyannyira, hogy maga Mussolini figyelmeztette Budapestet: túllőtt a célon, ajánlatos lenne némiképp „tompítani” Berlin felé.
