Tudomány

A nap, amikor Magyarországra figyelt a világ

A szovjet hatalmi blokkban zajló erjedés, enyhülés az 1980-as évek vége felé már az átlagember számára is jól érezhető folyamat volt. Az események Magyarországon is felgyorsultak, 1989-re szinte követhetetlenné váltak. Megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, Kádár János meghalt, Nagy Imrét rehabilitálták.

Május 2-án megkezdődött a vasfüggöny bontása, június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter jelképesen is “átvágta” a határzárat. Nem túlzás azt mondani, ezekben a napokban az egész világ Magyarországra figyelt.

Tömegével érkeztek az NDK-sok

Az NDK-ban elterjedt a pletyka, hogy hazánkon keresztül szabad az út a nyugati világba, keletnémet polgárok tömegei érkeztek, hogy hazánkon és Ausztrián keresztül eljussanak az NSZK-ba. De csalódniuk kellett. A gyakorlatban semmi nem változott, a nyugati határon tűzparancs volt érvényben, és bevezették a mélységi határellenőrzést is.

Az NDK-sok viszont csak jöttek és jöttek, a Német Szövetségi Köztársaság kicsiny budapesti nagykövetségét hamar megtöltötték, a több ezer főre duzzadt tömeget táborokban kellett elhelyezni. Hiába dolgozott megfeszítve a diplomáciai kar, a helyzet a nyár folyamán megoldatlan maradt.

Ekkor született meg az európai egységet ünneplő Páneurópai Piknik megszervezésének ötlete az osztrák-magyar határnál, Sopron mellett. A civilek és az ellenzéki csoportok augusztus 19-ére hirdették meg a “bulit”, amelynek fővédnöke Pozsgay Imre és Habsburg Ottó volt. A hírre a szokottnál is több NDK-s polgár érkezett a Balatonhoz nyaralni.

Az első kő a berlini falból

Amikor a határok nélküli Európa gondolatának szellemében három órára jelképesen megnyitották a határt Szentmargitbánya és Sopronkőhida között, több száz keletnémet tört át rajta a szabad élet felé. Összesen körülbelül 600 fő.

A magyar katonák nem lőttek, amiért Helmut Kohl kancellár később köszönetet mondott: „A falból Magyarország verte ki az első követ”.

Mindez ugyan szimbolikus esemény volt, nem jelentette németek tömegeinek szabadulását, de még a Magyarországon várakozó emberek számára sem hozott változást. Mégis olyan lavinát indított el, ami felgyorsította a német egység létrejöttét, és a szovjet elnyomásból való szabadulást.

A magyar és a német szövetségi kormány tárgyalásai eredményeként pedig Horn Gyula 1989. szeptember 10-én bejelentette a határok ideiglenes megnyitását. Németh Miklós későbbi visszaemlékezése szerint a tárgyalások során Kohl kancellár szeme könnybe lábadt, mikor világossá vált számára, hazánk tényleg a németek kiengedését tervezi.

Állítólag többször is rákérdezett, mit várnak cserébe, de a válasz mindig ugyanaz volt: Magyarország nem ad el embereket.

Örök hála

Az első három nap 12 ezer keletnémet kelt át Ausztriába, számuk november végéig már 60-70 ezerre emelkedett. A Páneurópai Piknik 20. évfordulóján, 2009-ben a hazánkba látogató Angela Merkel azt mondta, a magyarok bátorsága akkor szárnyakat adott a németeknek is. Úgy fogalmazott:

A történelem egyes emberek kis, de bátor lépéseiből áll. Ami itt történt, az már egy darab történelem. Németország és a német emberek soha nem fogják elfelejteni, amit Magyarország tett azért, hogy ma mindannyian szabadságban élhetünk.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik