Augusztus a hullócsillagok hónapja még akkor is, ha ma már jól tudjuk, nem a csillagok pottyannak le az égről ilyenkor. Az északi féltekén kellemes az idő, az ember szívesen bámulja az eget, és augusztusban keresztezi utunkat a Perseidáknak nevezett meteorraj. A 109P/Swift-Tuttle üstökösből származó apró porszemcsék tömegéről van szó, amelyek a Föld légkörébe érve a súrlódástól felizzanak és el is égnek.
Óránként több tucat “tűzgömb”
Ez az egyik legismertebb, fényes, sűrű hullást produkáló meteorraj. Akik szeretik tiszta nyári éjszakákon az eget kémlelni, idén már július 17-étől megpillanthatták az első felvillanó Perseidákat, óránként átlagosan egyet. Számuk napról-napra lassan növekedett, augusztus elején már 4-5 kis tűzgömböt is megfigyelhettünk óránként, szerdán azonban beindul a csillaghullás.
A meteorok száma ezután egyre csökken, augusztus 15-ére 10 körül lesz óránkénti számuk, majd 24. környékén egy-egy hullócsillaggal búcsúzik a raj.
A megfigyeléshez persze alapvető fontosságú, hogy milyen lesz az idő. A jelenlegi számítások szerint szerda éjjel szinte az egész ország felett felhős lesz az ég, csütörtökön viszont főleg nyugaton, keleten, északkeleten lesznek kevésbé felhős területek.
A Perseidákat már a Krisztus születése körüli években feljegyezték de a raj éves megjelenését Adolphe Quételet fedezte fel 1836-ban, és Giovanni Schiaparelli kötötte a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstököshöz 1864-66 között végzett megfigyelései alapján. Ez volt az első eset, hogy egy meteorrajt üstökössel hoztak összefüggésbe.
Hullottak Lőrinc könnyei
A meteorrajt sokan még ma is Szent Lőrinc könnyeiként ismerik. Lőrinc a III. században élt, feltehetően II. Sixtus pápa diakónusa volt a Krisztus utáni 250-es években. Szívén viselte a szegények és betegek sorsát, rendszeresen osztott alamizsnát köztük, és saját kezével mosta lábukat. Számos embert gyógyított meg csodás módon, vakok szeme világát adta vissza.
Valerianus császár keresztényellenes törvényei szellemében a pápát letartóztatták és 258. augusztus 7-én kivégezték. Ekkor folytak Lőrinc könnyei:
Amikor Lőrinc látta, hogy a püspökét halálba viszik, sírni kezdett. Nem azért, mintha sajnálta vagy féltette volna, hanem mert ő nem kísérhette a vértanúságba. Ezért így szólt hozzá: Atyám, hová mégy a fiad nélkül? Szent püspököm, hová sietsz a diákonusod nélkül? Az áldozatot soha nem mutattad be nélkülem! Valami kivetnivalót találsz bennem? Méltatlannak tartasz arra, hogy magaddal vigyél?
De a pápa megnyugtatta:
Nem, fiam, nem mellőzlek, és nem is hagylak magadra. Előtted keményebb küzdelem áll. Én, az öreg, a könnyebb harc útját járom, reád azonban, aki fiatalabb vagy, dicsőbb győzelem vár a zsarnok felett. Hamarosan jössz majd utánam, hagyd abba a sírást! Három nap múlva követni fogsz. Ez az idő méltányos a pap és a diákonus között. Nem illik, hogy a mester oldalán harcolj, mintha segítségre szorulnál.
Roston megsütötték
És még odakiáltotta Lőrincnek, ossza szét az egyház kincseit. Hallották ezt a rómaiak, és bíróságon azonnal a kincsek holléte felől érdeklődtek. A diakónus három nap haladékot kért, ennek leteltével pedig – augusztus 10-én – egy seregnyi koldussal, beteggel, bénával jelent meg az ítélőszék előtt: “Íme, itt vannak az egyház kincsei”. A bíró azt hitte, a bolondját járatják vele, éktelen haragra gerjedt, rögvest átadta Lőrincet a hóhérnak.
Halála előtt még egy újabb lehetőséget kapott, hogy ha áldoz a császárnak, elkerülheti a hosszú kínhalált. ,,Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!’ – válaszolta Lőrinc. Ekkor egy hatalmas rácsot hoztak, rábilincselték a férfit és a tűz fölött szó szerint roston sütötték halálra.
Augusztus 10. volt, amikor a Perseidák már bőven produkálja a csillaghullást, nem csoda, hogy fentiek alapján a keresztény hagyomány Szent Lőrinc könnyeit látja bennük. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a számítások szerint 258-ban a Perseidák maximuma július 14-én volt, így a hagyomány később keletkezhetett.
