Tudomány

Magyarország volt Szulejmán végzete

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 08. 06. 15:00

Korábban a témában:

I. Szulejmán oszmán szultán nem véletlenül kapta ellenségeitől a Nagy jelzőt. Uralkodásának csaknem fél évszázada az Oszmán Birodalom fénykorát jelentette, belső reformjai mellett birodalmát minden égtáj felé kikerekítette, befolyását jelentősen megnövelte. Magyar szempontból egyenesen tragédia, ahogy Szulejmán szisztematikusan haladt rajtunk keresztül fő célja, Bécs felé.

Előbb megvívta Nándorfehérvárt, hogy utat nyisson a Duna mentén, majd megsemmisítő vereséget mért a magyar haderőre, és elfoglalta Budát. Ezután lépésről-lépésre növelte a hódoltság területét, miközben szemei előtt folyamatosan az osztrák császárváros lebegett.

72 évesen indult háborúba

A bonyolult logisztika miatt a roppant oszmán had minden évben csak tavasszal indulhatott hadjáratra, és az időjárás függvényében akár hónapokba is telhetett eljutni a Kárpát-medencébe. Október közepén pedig el kellett indulni hazafelé, ezért sokszor tényleg az döntötte el, merre fordul a török a Balkánról, hogy mennyi idő maradt a hadakozásra – bővebben itt írtunk erről.

Ennek függvényében elképzelhető, hogy a nagyjából 150 ezer főt számláló szultáni had célja 1566-ban is Bécs volt, ám végül a díván a dunántúli hadműveletekhez nagyon fontos, jóval közelebbi Szigetvár ostromáról döntött. Sőt, miután a szigeti kapitány, Zrínyi Miklós korábban szétverte a török had kontingensét, még egy okkal több lehetett a vár kiiktatására.

A török sereggel tartott az akkor már 72. életévét taposó Szulejmán szultán is, de a hadműveleteket a gyakorlatban Szokollu Mehmed nagyvezír irányította.

A várban 2500 védő gyűlt össze, és mivel a korábbi tapasztalatok alapján külső segítségre nemigen számíthattak, mondhatjuk: a várvédők hősi halált halni készültek Isten és haza nevében.

Halott, aki kimegy a várból

Az ostrom 1566. augusztus 6-án kezdődött a szokott módon: a török vad ágyútűzzel igyekezett rést nyitni a falon, ahol verhetetlen gyalogsága benyomulhat – a golyózáport csak sodró erejű rohamok szakították meg néha. Szulejmán fenyegetéssel és ígéretekkel is próbálta Zrínyit a vár feladására bírni, eredménytelenül.

A kapitány tett róla, hogy vitézei se gondoljanak megadásra, amire a lelkesítő beszédeken túl igen hatékony módszerei voltak. A várra vörös posztót szegeztetett, ezzel is hergelve a pogányt, és amikor látta, hogy az ellenség magyar jobbágyokat küld a tűzvonalba sáncot építeni, brutális választ adott.

Háromszáz török foglyot hurcoltatott a falakra, és az ostromlók szeme láttára vágatta el a torkukat. Ezek után minden védőnek egyértelmű volt, aki elhagyja Szigetet, azt a török nyomban felkoncolja.

Zrínyi maroknyi csapata egy hónapig kitartott. Az utolsó napon gyakorlatilag az egész vár – már ami megmaradt belőle – egy nagy, égő rom volt, már bent maradni is életveszélyt jelentett. Szeptember 6-án a török a végső rohamra indult a kapu ellen, amikor olyan történt, amitől a legtapasztaltabb janicsárban is megfagyott a vér.

Oroszlánként harcoltak

Szigetvár kapui kinyíltak, a megmaradt ágyúkból kartácstűz zúdult a rohamozókra. A füstből 200 lovas vágtatott elő a 60 éves Zrínyi Miklós vezetésével, és veszett ördögként söpört végig a hídon átkelni igyekvő törökök tömegein.

A túlerő persze legyűrte őket, Zrínyi több lövéstől bukott a földre. Nem tudjuk, de talán még élt, amikor a fővezér sátra elé vitték és fejét vették, amit később Bécsbe küldtek. Testét viszont tisztességgel temette el az ellenség. És a meglepetéseknek még nem volt vége.

Ostromlók tömege rontott a várba, amikor felrobbant a lőportorony: 3000 törököt tépett darabokra. Máig nem ismert, baleset volt-e, vagy Zrínyi utolsó “tréfája”?

Fájdalmas győzelem volt ez a töröknek, körülbelül 25 ezer katonája maradt a csatatéren. Ez a tény, Zrínyiék halála, és hogy az időveszteség miatt az oszmán had ezután hazafelé vette az irányt, kivívta Európa nagyrabecsülését. Richelieu bíboros egyenesen úgy fogalmazott, a szigeti hősök ott és akkor az egész európai civilizációt megmentették a pusztulástól.

Az ostrom alatt meghalt Nagy Szulejmán is, feltehetően magas kora és az utazással, a tábori élettel járó megpróbáltatások vitték el. Hogy ez ne okozzon pánikot és zavart a katonák között, testét balzsamozva vitték Konstantinápolyba, és halálhírét csak ott hozták nyilvánosságra. A legújabb kutatások szerint szívét, és testének “romlandó” lágy részeit itt, Szigetvár mellett helyezték örök nyugalomra.

Vén eb, örök kárhozatra…

Nagyon beleélve magunkat az ostrom utolsó perceibe, még ma is “elégtételt” érezhetünk a dédunoka Zrínyi Miklós szavait olvasva még akkor is, ha tudjuk, nem így történt:

Szulimán jó lóra ülni igen siet,
De bán gyorsasága már régen ott termett,
Tizet ottan levág császár segitségét,
Igy császárnak osztán Zrini szólni kezdett:

“Vérszopó szelendek, világnak tolvaja,
Telhetetlenségednek eljütt órája;
Isten büneidet tovább nem bocsátja,
El kell menned, vén eb, örök kárhozatra.”

Igy mondván, derekában ketté szakasztá,
Vérét és életét az földre bocsátá;
Átkozódván lelkét császár kiinditá,
Mely testét éltében oly kevélyen tartá.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2017. október 23.
Orbán Viktor miniszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján tartott állami ünnepségen a Terror Háza Múzeum előtt 2017. október 23-án.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.