A nap végén lefekszünk, kényelmesen elhelyezkedünk, és már érezzük is, amint ellazulunk, és közeledik a jótékony álom, melynek segítségével hamarost regenerálódhatunk. Aztán hirtelen mintha kilöktek volna egy repülőből, a zuhanás érzete fog el, és izmaink összerándulnak. Többféle válasz is létezik arra, hogy mindennek mi lehet az oka.
Habár nem teljesen tisztázott még most sem, hogy miféle célokat szolgál a jelenség, legtöbben az evolúciós emlékekre vezetik vissza, így vannak, akik szerint arra jó, hogy a mélyebb alvás előtt még egyszer magunkhoz térjünk, és meggyőződjünk róla, hogy valóban biztonságos környezetben vagyunk, és nem akar semmi meglepni. Másik megközelítés szerint a hirtelen összerándulás az őseink számára azért volt fontos, mert így ellenőrizte a szervezet, hogy ha nem a talajon alszik, kellően stabil-e a fekvés.
Szintén egy másik teória, hogy a rándulás oka az aktív élettani rendszer, ami kicsit vonakodva adja meg magát az alvás állapotának, vagyis egyfajta átkapcsolás az ébrenlétet segítő izgalmi neurotranszmitterek és az alvást elősegítő, gátló neurotranszmitterek között. Habár maga a jelenség normális, az érzés elég riasztó, és szélsőséges esetben arra is alkalmas, hogy a szokásos alvási folyamatot megakadályozza, ezzel pedig hosszabb távon álmatlanságba hajszolja az egyént.
Fontos tudni, hogy a késői koffeinfogyasztás, vagy túlzottan intenzív mozgás, a magas stressz és szorongás növeli az összerándulások esélyét, illetve táplálkozási hiányosságok is előidézhetik, például a nem megfelelő étrenddel kialakuló magnézium, kalcium, vashiány esetében.
