Tudomány
Budapest, 2009. november 16.
Anonymus szobra, Ligeti Miklós alkotása. Több más helyszínváltozat után 1903. november 8-án került a szobor mai helyére, a városligeti Széchenyi-szigetre, a Vajdahunyadvár mellé.
MTI Fotó: Kovács Sándor

Budapest “legmagyarabb” pontja a Városliget

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 07. 19. 16:00

Korábban a témában:

A címet nem is kell magyarázni, ha tudjuk, a mai Városliget az egykori Rákos-mező, vagy ha úgy ismerősebben cseng, Rákos mezejének része volt. Viszonylagos beépítetlensége okán talán az egész fővárosban ott képzelhetjük bele magunkat legkönnyebben a középkor kardcsörtető, virtusos magyar valóságába.

Rákos mezeje a pesti városfal, azaz a mai Kiskörút és a Rákos-patak által határolt sík terület volt, emlékét ma is sok helynév őrzi. Itt zajlottak a középkori országgyűlések, és itt gyülekezett a magyar sereg, ha a király hadba szólított. IV. Béla király a tatár ellen készülve:

… összegyűjtött seregével azonnal átkelt a Dunán, és a nagy és igen gazdag német városban, amelynek Pest a neve, Budával szemben, a Duna másik partján töltötte az időt, itt várva be főembereit, ispánjait és báróit seregeikkel együtt

– írja Rogerius mester a tatárjárást elbeszélő Siralmas énekében.

Ideális helyszín

Miért épp Rákos? Egyrészt a fekvése: ez az ország központi területe dunai átkelővel, könnyű úttal minden irányba – jól megközelíthető a királyság minden szegletéből ide sereglő uraknak, jöttek akár ország dolgait intézni, akár a király zászlója alá hadakozni.

Másrészt adottságai. A hadi nép sokaságát felesleges magyarázni, ám egy-egy gyűlésre is sok ezer ember érkezett: a nemesek mind, kíséretük, szolgálóik hada, arisztokraták egész udvartartása. Szabályos sátorvárosok nőttek itt ki a földből időről időre, tágas, sík területre volt szükség. A lovaknak legelő kellett, ivóvíz, amit a Rákos-patak és egy másik, a városligeti tavat tápláló vízfolyás biztosított. Ebben állt hát az erdős, mocsaras mezőség, a lakatlan Rákos-mező “vonzereje”.

(forrás: mozaikweb.hu)

Innen emelkedtek a Habsburgok

A Rákosra összehívott országgyűlés nagykorúsította IV. (Kun) László királyt, és jóváhagyta László és Habsburg Rudolf szövetségét a cseh király ellen 1277-ben, és a következő évben itt gyülekezett az Ottokár ellen induló had. Rudolf elsősorban a magyar segítségnek köszönhette elsöprő győzelmét, ami a Habsburgok felemelkedésének kezdete is volt egyben.

III. András uralkodása idején – a király távollétében és némely bárók kizárásával – 1298-ban a rákosi országgyűlésen pedig már “törvénybe foglalták“:

Elhatároztuk, hogy az összes fõpapok, akiket törvényes akadály nem tart vissza, nemkülönben az összes bárók és valamennyi nemes Szent György tizenötödik napjára a Rákoson a Duna mellett összegyûlni tartoznak, hogy ott mindeneket, melyek a király úrlevelében foglaltatnak megvizsgáljanak, és azokat az intézkedéseket, melyek szükségesek lesznek (——————–) megállapítsák.

Ettől kezdve lett Rákos mezeje a köznemesség fóruma, az országos ügyek megvitatásának helyszíne. Az Árpád-ház kihalása után itt választottak maguknak a magyarok új királyt Károly Róbert személyében 1307 novemberében.

A Hunyadiak

A rákosi gyűlés választotta kormányzóvá Hunyadi Jánost, 1458-ban pedig, miközben a Hunyadi ellenes párt Budán tanakodott az új király személyéről, Rákos ismét történelmet írt.

Összejött tehát Pest külvárosában, a Rákos mezején, miként szokás, az országgyűlés. Először Szilágyi Mihály érkezett a királyválasztásra számos sereggel és jeles főúri, nemesi renddel, ősi szokás szerint ugyanis mind fegyveresen gyűltek ide a magyar főpapok, nemesek, a hivatalviselő rendek, a városok követei, hogy megválasszák az új királyt

írja Bonfini a hercehurca kezdetéről, amelynek a végén Hunyadi Mátyás fejére került a korona. Mátyás halála után Rákoson választották királlyá Jagelló Ulászlót, és itt gyűlt össze 1497-ben az egyre erősebb és elégedetlenebb köznemesség. A tanácskozásra szolgáló téren véres bárdot vágtak egy hatalmas fa törzsébe azzal, hogy aki ellentétet szít közöttük, azon bárd alatt veszti életét.

Csak magyar királyt

Nem sokkal később, Rákos volt a helyszíne egy újabb történelmi mérföldkőnek, amire évszázadokig hivatkoztak a magyar rendek, és ami az első szembeszegülés volt a Habsburgok – akkor még csak esetleges – magyarországi uralmával szemben. Az úgynevezett rákosi végzés 1505-ben, amely kimondta, ha Ulászló fiú örökös nélkül halna meg, a magyarok csakis nemzeti királyt választanak maguknak:

Ennyi és ilyen súlyos bajoknak, mindnyájunk nagy kárának valahára véget óhajtunk vetni. Meg akarjuk akadályozni azt, hogy még nagyobb veszedelembe sűlyedjünk azon esetre, ha kegyelmes urunk, Ulászló király […] férfiörökös nélkül találna elhúnyni és idegen fejedelem hazánkat erőszakosan elfoglalván, minket örökös szolgaságra juttatna. Mivel nincs a föld kerekségén nemzet, mely nem önvéréből, önnemzetségéből választja királyát, urát: mi sem engedhetjük, hogy országunk, mely a kereszténységet, várfoka és vértje gyanánt, mindenkor a maga és övéi bő vérehullásával védelmezte, másoknál alábbvaló és boldogtalanabb legyen.

Nyílt kiállás volt ez a Habsburgok trónigényével szemben, de egyelőre értelmét vesztette, miután megszületett Ulászló gyermeke, a későbbi II. Lajos. Amikor pedig Szulejmán szultán 1526 áprilisában Magyarország ellen indult, a rákosi országgyűlés volt hivatva felkészíteni a királyságot a védelemre. Végül pedig a rákosi gyűlés választotta királlyá II. János néven Szapolyai János csecsemő korú fiát.

Akkor még senki nem tudta, hogy ő lesz az utolsó “magyar nemzetiségű” uralkodónk, és Rákos mezejének az országos politikában játszott szerepe is itt ért véget. Évszázadok múltán, a kultúra területén éledt újjá, de az már egy teljesen más történet. Innen folytatjuk!

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Christian Lindner (L), leader of the free democratic FDP party, walks past German Chancellor Angela Merkel during a session at the Bundestag (lower house of parliament) on November 21, 2017 in Berlin. / AFP PHOTO / Odd ANDERSEN

Ezért a kudarcért megfizethet Merkel

Kommentek

Mickey Rooney as the notorious 1930s gangster, Baby Face Nelson, starring in the film of the same name, poses with Leo Gordon as villainous bank robber, John Dillinger, in front of an original newspaper headline. (Photo by George Rinhart/Corbis via Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.