Tudomány

Salkaházi Sára: “a kínzástól ne féljek, a halálnak örüljek”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 05. 11. 13:00

Gyilkosai szemébe nézett, majd az égre emelve tekintetét keresztet vetett, mielőtt a jeges Dunába lőtték.
Korábban a témában:

Kassán született 1899. május 11-én, egész fiatalságát a szülői ház miliője határozta meg:édesapja, Schalkház Lipót üzemeltette a magyar művészet fellegvárának számító Schalkház Szállót. Sára határozott, erős akaratú, fiús lány volt, aki inkább háborúsdit játszott a fiúkkal, mintsem babázott volna. Iskolatársai mókás, vidám lánynak ismerték, igazi tréfacsinálónak, ám kiemelték szociális érzékenységét, hűségét, kitartását.

Önállóság, cigaretta, kávéház

Tanítónőként végzett Kassán, de mindössze egyetlen évet szentelhetett a tanításnak. Trianon után a csehszlovák állam hűségesküt követelt meg állampolgáraitól, amire Salkaházi Sára nem volt hajlandó, így el kellett hagynia a pályát. Újságíróként kezdett dolgozni, novellákat írt, miközben meglehetősen bohém életet élt.

Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…

írta később ő maga a naplójába ezekről az évekről.

Menyasszony is volt pár hónapig, ám rájött, hogy nem bírná a vidéki élet “magányát” gazdatiszt vőlegénye mellett, ezért kisebb hezitálás után visszaküldte a jegygyűrűt. Ekkor még nem tudatosult benne, de a szakítás hátterében nem csak a nagyvilági élet szeretete állt. Sőt, egészen más kérdések is gyötörték:

És ha az Úristen foglalt le magának?… Az első szó már elhangzott, s te meghallottad! És mégis bizonytalan vagy! Nyugtalan, kereső, vergődő. Mert van valami, ami miatt nem válaszoltál… Talán foglalkozásod, amelyben annyi örömet találsz, … talán csak az a néhány filléres cigaretta, amelynek szétoszló füstje mégis olyan áthághatatlanul burkol be.

Megtalálta élete célját

A fordulópont 1927-ben érkezett el életében, amikor megismerkedett a Kassán letelepedő Szociális Testvérek Társaságával. A Slachta Margit alapította társaság nem volt a klasszikus értelemben vett szerzetesrend, hanem „magánjogi fogalmat tevő világi nők társasága”. Nem működtettek saját intézményeket, hanem képzett munkatársakat adott egyházi és világi – főleg szociális – munkakörökbe. Céljuk a társadalmi problémák enyhítése, a nehéz helyzetben lévő gyermekek és családok segítése az evangélium és a katolikus egyház szellemiségében.

Sára elvégezte a társaság által szervezett tanfolyamot, egyre közelebb került hozzájuk – a tagság ugyan furcsállta a cigarettázó, modern nő jelenlétét, de nem zárkózott el előle.

Sára pedig meghozta a döntést: leszokott a dohányzásról, lemondott a nagyvilági életről, és 1929-ben belépett a nővérek közé. Kassán, majd Komáromban szolgált, hihetetlen erővel és elhivatottsággal.

Komáromban, miközben a karitasz munkáját irányította, gyermekkonyhára felügyelt, heti 26 órában hittant oktatott, katolikus női folyóiratot szerkesztett, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelt a szegények menházában és családokat látogatott. Emellett megszervezte a Katholikus Nőszövetséget, aminek 1937-ig országos vezetője volt, egyesületi vezetőkkel levelezett, kurzusokat szervezett, előadásokat tartott szerte a Felvidéken és Kárpátalján.

Salkaházi Sára (wikipedia)

Életfelajánlás

Annyira kimerült, hogy 1934-ben visszahelyezték Kassára, és ekkor fogalmazódott meg benne a vágy a missziós munkára. Egy barátnőjének ezt írta:

Egyetlen boldogság az Úristené lenni, de ez azután olyan boldogság, hogy emellett eltörpül minden.

A lehetőség 1937-ben jött el, amikor brazíliai magyar bencések szociális testvéreket kértek missziós munkára. Slachta Margit engedi Sárát, ám előbb magyar állampolgárságot kellett szereznie, aminek érdekében Budapestre költözött. A világháború szele azonban annyira megváltoztatta a világot, hogy Sára brazil útjára nem volt lehetőség. Nem háborgott:

Már nem kérem azt se, hogy kijuthassak Brazíliába, csak azt kérem, hogy szentül élhessek, szentül szolgálhassam Istent.

Örökfogadalmát, amit belépése után tíz évvel tehetnek le a tagok, 1940 pünkösdjén tette le. Jelmondata: “Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme itt vagyok, engem küldj!)

A háború alatt, amikor a növekvő német befolyás és “németbarátság” miatt sokan visszanémetesítették a nevüket, ám Sára nővér épp ellenkezőleg, ő magyarosított: ekkor lett Schalkház Sára Salkaházi Sára

A szociális testvérek Slachta Margit vezetésével minden eszközzel küzdött a nemzetiszocializmus ellen. Még akkor is, amikor ez komoly veszély forrása lehetett. Sára 1940-ben így írt naplójába:

…a kínzástól ne féljek, az apró testi gyengeségeket fogadjam szívesen, a halálnak örüljek.

Egyre jobban égett benne a vágy, hogy felajánlhassa életét “azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. Megkapja rá az engedélyt, az életfelajánlás – teljes titoktartással – a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943 szeptember végén vagy október elején meg is történt.

Isten elfogadta a felajánlást

A szociális testvérek bőven kivették részüket az üldözöttek mentéséből, mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, és közülük száz ember személy szerint Sára testvérnek. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal ellátott emberekkel.

A Sára vezetése alatt álló Bokréta utcai munkásnőotthonban 1944. december 27-én tartottak házkutatást a nyilasok. Bújtatott zsidókat kerestek, négy gyanús személyt és Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér épp ekkor érkezett meg a házba, és mint az intézet vezetőjét, őt is letartóztatták. Elkerülhette volna a véget, de nem tette. Még aznap este mind a hatukat a jeges Dunába lőtték.

Évtizedekkel később, a zuglói nyilasper egyik vádlottjától tudjuk, mi történt azon az estén. A foglyokat a Szabadság híd pesti hídfőjénél a Fővámház elé terelték, a metsző hidegben meztelenre vetkőztették, és a folyó partján sorba állították. Mielőtt lőttek volna, egy alacsony, fekete hajú nő megfordult, a gyilkosok szemébe nézett, majd letérdelt, szemét az égre emelte és keresztet vetett.

Ő volt Salkaházi Sára, akinek Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata betejesedett.

A Szentszék 1997 januárjában engedélyezte Salkaházi Sára boldoggáavatási eljárásának megkezdését, a bíborosi testület 2005. június 21-én zárta le az ügyet, a Szentatya 2006. április 28-án aláírta és kihirdette a decretumot. A boldoggáavatás ünnepélyes kihirdetése 2006. szeptember 17-én volt a budapesti Szent István téren. Emléknapja születési dátuma, május 11.

(Kiemelt kép forrása: MTI/Földi Imre)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Pécs, 2015. július 9.
Szivek Norbert, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója beszédet mond a megújult pécsi Virágh-ház átadásán 2015. július 9-én. A háttérben Páva Zsolt, Pécs polgármestere (b) és Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Az Országgyűlés döntése értelmében több, jelenleg állami tulajdonban lévő ingatlan kerülhet vissza egyházi tulajdonba.
MTI Fotó: Sóki Tamás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.